Pallai Péter - Sárközi Mátyás: Némi demokráciától a népi demokráciáig. A Kommunista hatalomátvétel története Magyarországon a BBC-Archívum tükrében (1945-1948). Helikon Kiadó. Budapest, 2008. 202 p.

Egy hihetetlenül izgalmas kötetet ajánlok minden történelem iránt érdeklõdõ szíves figyelmébe. A Helikon Kiadó jóvoltából elsõként olvasható nyomtatásban magyarul a BBC archívumának egy roppant összetett korszakra, a vészterhes 1945-1948 közötti idõszakra vonatkozó anyaga. A Pallai Péter -Sárközi Mátyás szerzõpáros nem idegen anyaghoz nyúlt. Az 1956-os szabadságharc után mindketten Angliába emigráltak és a hatvanas évektõl a neves csatorna munkatársaiként tevékenykedtek.

A kötet a BBC adásban elhangzott, illetve le nem adott anyagokra támaszkodik elsõsorban, de jelentõs mértékben használja a koalíciós korszak jelentõs politikai szereplõivel készített interjúkat, valamint a kommunista párt hatalomátvétele után számûzetésbe kényszerült politikusok emlékiratait csakúgy, mint azokat a dokumentummûsorokat (Kötéltánc -1976; Az 1947-es választások -1997), amelyeket a korszak kapcsán készített a BBC. Különösen érdekesek a forrásként közölt, a BBC magyar adása által szerkesztett Magyarországra vonatkozó sajtószemlék. Ezek gyakorlatilag a brit sajtó tudósításainak, kommentárjainak, politikai elemzéseinek montázsai, amelyek ugyanúgy hozzájárulnak a korszakról való átfogó kép kialakításához, mint a hivatkozott angol diplomáciai iratok.

A mintegy harmincöt fejezetre osztott kötet az 1944-es õszi események tárgyalásával kezdõdik. Ekkora gyakorlatilag eldõlt, hogy a háború befejeztével Közép-Kelet- Európa szovjet érdekszférába kerül (Októberben lezajlott a Winston Churchill brit miniszterelnök és Sztálin közötti hírhedt "százalékos elosztású" tárgyalás, amelyet azóta gyakorta annak bizonyítékaként emlegetnek, hogy a Nyugat koncként dobta az egész térséget az oroszoknak, mások viszont csupán a fennálló status quo hitelesítéseként tekintenek rá). Faraghó Gábor vezérezredes, Szent-Iványi Domokos miniszterelnökségi államtitkár és Teleki Géza Moszkvában tárgyaltak a fegyverszünetrõl.

Horthy kormányzó bukása után ez a delegáció maradt az egyetlen, amely képviselte az ország külpolitikai elképzeléseit. Molotov szovjet külügyi népbiztos nyilvánvalóvá tette, hogy a szovjet-magyar együttmûködés feltétele a szövetségesek végsõ gyõzelme és a német csapatok Magyarországról való teljes kiszorítása mellett egy magyar demokratikus kormány megalakítása, amelyben "…képviselve legyenek a legszélesebb néprétegekre támaszkodó pártok vezetõi. Ezek között valószínûleg olyan is van, aki az utóbbi években itt tartózkodik a Szovjetunióban." A kijelentés elõrevetítette a moszkvai "négyes fogat" (Gerõ Ernõ, Nagy Imre, Révai József és Farkas Mihály) hazatértét. A magyar politika bázisát a Magyar Nemzeti Függetlenségi front alkotta a kommunista párt és a német megszállás óta illegalitásba vonult demokratikus pártok (Független Kisgazdapárrt, Nemzeti Parasztpárt, polgári Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt), valamint a szakszervezetek részvételével. Az 1944. december 22-én megalakult Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány a fenti erõviszonyt tükrözte. A kommunisták természetesen felügyelték a Belügyminisztériumot, igaz egyelõre csak áttételesen, a kommunistabarát parasztpárti Erdei Ferenc jóvoltából. Ez a momentum különösen jelentõs, hiszen a Péter Gábor vezette Politikai Rendõrség belügyi hatáskörbe tartozott és a kommunista hatalomátvétel egyik jelentõs eszközeként tevékenykedett.

A kötet a kommunista hatalomátvétel folyamatát elemzi, amely tudvalevõleg a Szociáldemokrata Párt bekebelezésével teljesedett ki, ezért természetesen kitér a két munkáspárt viszonyára is. A szociáldemokraták kezdettõl fogva népszerûbbek voltak az ipari munkásság körében, a kommunisták pedig kezdettõl fogva törekedtek a két párt összeolvasztására. Ez a háború elõtt a Tanácsköztársaság idején rövid idõre sikerült is. A háború után a kérdés ismét felmerült, Szélig Imre tanúsága szerint azonban a szociáldemokraták egységes véleménye az volt, hogy a "párt elvi alapja és szervezeti önállósága nem lehet semmiféle alku tárgya". Az SZDP vezetõsége fontosnak tartotta a két munkáspárt együttmûködését, a kommunisták viszont már a közvetlenül a háború befejeztével elkezdték briliáns taktikájukat a hatalom kisajátítására: a szakszervezetekbe és a rivális munkáspártba való beszivárgást. Kéthly Anna egyenesen azt állította a BBC-nek, hogy a szociáldemokrata párt "balszárnya úgy ment a kommunistákhoz utasításokért, mint a kis nyulacska, amelyet a kobrakígyó szuggerált."

A magyarországi brit misszió (hivatalos diplomáciai kapcsolat egyelõre nem volt) vezetõje, Sir Alvary Frederick Gascoigne folyamatosan tájékoztatta Anthony Eden brit külügyminisztert a magyarországi helyzetrõl, különösképp a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság tevékenységérõl. Nehezményezte, hogy a Vorosilov marsall vezette testület nem leginkább szovjet érdekeket szolgál és a szovjet megbízott nem tájékoztatja kellõképpen angol és amerikai kollégáját. Gascoigne éleslátásról tanúskodó jelentéseiben a brit álláspont tükrözõdik: Magyarország szovjet érdekszférába került, a két ország jövõbeli kapcsolatait a kulturális együttmûködésre kell alapozni, a magyar "demokráciának" pedig bizonyítania kell életrevalóságát.

Az 1945. október 7-i budapesti törvényhatósági választásokon a szociáldemokraták még voltak annyira határozottak, hogy elutasítsák a kommunistákkal való közös listán indulást. Ez gyenge kommunista szereplést eredményezett, ennek ellenére az 1945-ös egyenlõ, általános és titkos szavazójogon alapuló magyar választást -amely elsöprõ kisgazdapárti gyõzelmet hozott -szabadon hagyták lefolytatni a szovjetek. Ennek okáról Vas Zoltán 1982-ben így nyilatkozott a BBC-nek: "Sztálin abszolút ellene volt, hogy mi itt proletárdiktatúrát csináljunk, mert kedvezõtlen lett volna szövetségesei, az angolok és az amerikaiak felé, továbbá szembe ment volna a Potsdamban és Jaltában megkötött szerzõdésekkel."

A választási eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy a kommunistákra potenciális veszélyt jelenthet egy esetleges kisgazda-szociáldemokrata-parasztpárti koalíció, amelyet a Baloldali Blokk 1946.március 5-én bejelentett megalakulásával óhajtottak kivédeni. Ez a kommunista szalámitaktika kezdetét jelentette. Bevin brit külügyminisztert Bede István londoni magyar követ tájékoztatta az MKP céljáról: meggyõzni a szociáldemokratákat a Kisgazdapárt reakciós voltáról, valamint a Szovjetunió és a Nyugat között hamarosan bekövetkezõ szakadásról, amely válaszút elé állítja Magyarországot is.

A magyar belpolitikáról a BBC 1946 tavaszán sajtószemlét készített, amelyben a The Times, a Manchester Guardian, a New Statesman hetilapok, a Fortnightly folyóirat, a vasárnapi Újság, a The Observer, az Illustrated, sõt még a híres Vouge divatlap vonatkozó cikkeit is felhasználta. A kötet fejezetenként idéz ezekbõl az összefoglalásokból, többek között a magyar diplomácia 1946 tavaszán Moszkvában, illetve Washingtonban és Londonban a békeszerzõdéssel kapcsolatos tárgyalásai kapcsán is, melyek végén a magyar delegációnak tudomásul kellett vennie, hogy nem számíthat támogatásra.

A kötet az angol jelentésekre, illetve BBC-interjúkra támaszkodva boncolgatja a magyar kormánykoalíción belüli kommunista-kisgazda párharcot csakúgy, mint a két munkáspárt között egyre fokozódó feszültségeket. Utóbbi 1947 februárjára, a Szociáldemokrata Párt XXXV. Kongresszusának idejére eszkalálódott. A párt öt tagja Peyer Károly vezetésével ugyanis memorandumban fejezte ki a párt politikájával kapcsolatos kritikáját, amelyet a brit külügyminisztérium teljes egészében megkapott. A brit munkáspártot a párt nemzetközi osztályának vezetõje, Denis Healey tájékoztatta a kialakult helyzetrõl, aki a két munkáspárt közötti feszültség fokozódását jósolta és erkölcsi támogatást sürgetett a magyar szociáldemokrata vezetõk számára. Healey 1988-ban interjút adott a BBC magyar adásának, amelyben a negyven évvel azelõtti kommunista taktika kulcsát a politikai rendõrség és az ipari termelés ellenõrzésében jelölte meg.

Magyarország 1947 elején, a fordulat évében került újra a brit sajtó és a BBC érdeklõdésének középpontjába. A Magyar Testvéri Közösség elleni koncepciós per és Kovács Béla kisgazdapárti fõtitkár elhurcolása egyaránt a szalámitaktika gyõzelmét jelentette. Vas Zoltán az 1982-es BBC interjúban részletesen beszélt a taktika lényegérõl: "…elkezdtük a leggyengébbekkel, és azokra akkora nyomást gyakoroltunk, részben letartóztatásokkal, mert a rendõrség a mi kezünkben volt, részben gazdasági és egyéb nyomással, hogy ezeket rákényszerítettük az önkéntes megszüntetésre, egyszerûen megszüntettük õket."

Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása, a Marshall-terv szovjet instrukciók alapján történõ elutasítása újabb belpolitikai válságot jelentett, amelyet a hírhedt 1947-es kékcédulás választásokkal óhajtottak a kommunisták megoldani. Gábor Róbert, az ÁVO egykori csoportvezetõje a BBC-nek adott 1988-as interjúban kifejtette, hogyan igyekeztek a kommunisták szétzülleszteni a Sulyok Dezsõ vezette Szabadság Pártot: egyrészt az ÁVO hathatós segítségével, másrészt a "lex Sulyok"-ként emlegetett új választójogi törvénnyel, amely számos állampolgárt fosztott meg szavazati, illetve jelöltetési jogától.

Az események törést idéztek elõ a Szociáldemokrata Párton belül is, a Marosán György vezette baloldal szorosabb együttmûködést szorgalmazott a kommunistákkal, miközben Rákosi Mátyás immár nem csupán a közös listát dobta be a köztudatba, hanem a két munkáspárt fúziójának szükségességét is. Böhm Vilmos stockholmi nagykövet a BBC birtokában lévõ emlékiratában az MKP célpontjaként jellemzi a szociáldemokratákat, kitérve arra is, hogy a kampány részeként a kommunisták támogatták a szociáldemokrata jobboldal egykori vezéralakja, Peyer Károly indítását a Radikális Párt színeiben, amely azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket és nem hódított el jelentõs mértékû szavazatot a Szociáldemokrata Párttól.

Az 1947-es választások utáni magyarországi helyzetrõl a budapesti brit követség készített elemzést, amely a kommunisták azon törekvésére helyezte a legnagyobb hangsúlyt, hogy a fennálló politikai palettán a legmarkánsabban ellenzékiként jelentkezõ Pfeifer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi pártot kiiktassa. Ezt csak felszámolással és perrel sikerült keresztülvinni -az említett Gábor Róbert tanúsága szerint -az államvédelem hathatós segítségével.

A szociáldemokraták belülrõl való szétbomlasztása közben folyamatosan zajlott. Gábori György egykori szociáldemokrata titkársági munkatárs errõl így nyilatkozott a BBC-nek 1988-ban: "A nagy problémája (a szociáldemokrata -S.M.) jobboldalnak talán az volt, hogy csak nemet mondott, de politikai koncepciója, ideológiája tulajdonképpen sohasem volt (…) 1947-ben megalakult a Nyolcas Bizottság, amelynek Marosán György volt a vezetõje, Vágvölgyi, Vajda Imre és Rónai a tagok. Õk elõkészítették a nagyon nagy körvonalakban már úgyis meghatározott fúziót".

A kötet záró fejezeteit ennek a fúziónak, illetve elõkészítésének szentelik a szerzõk. Idézik Gábori György visszaemlékezését a Szociáldemokrata Párt Fõvárosi Végrehajtó Bizottságának 1948. február 18-ára a pártvezetõség tudta nélkül összehívott tömeggyûlésrõl, amelyen többségében kommunisták vettek részt és amelyen koholt vádak alapján kizárták a pártból mindazokat a funkcionáriusokat, akik ragaszkodtak a szociáldemokrata párt önállóságának fenntartásához. Az 1948. március 6-i XXXVI. Kongresszus pedig döntést hozott a fúzióról. A két párt egyesülésével 1948.május 12-én létrejött a Magyar Dolgozók Pártja. Gyakorlatilag egypártrendszer alakult ki, amely a következõ évtizedekben meghatározta Magyarország sorsát.

A Pallai-Sárközi szerzõpáros e munkájával elérte az elõszóban kitûzött célt. Összefoglalóan mutatják be a kommunisták hatalomszerzésének folyamatát, az általuk alkalmazott taktikát. A könyv csak vázlatos eseménytörténetet vázol, számos jelentõs tényezõre csak utalni tud, mégis átfogó képet ad. A felhasznált források, az interjúk, emlékiratok, diplomáciai jelentések, egy-egy jelentõs politikai személyiség korabeli elképzeléseit, céljait, helyzetelemzését tükrözik, a közölt sajtószemlék pedig érdekes adalékokkal szolgálnak arról, hogyan értelmezték a különféle ideológiai hátszelû brit lapok a Magyarországi helyzetet.

A könyv könnyed stílusú, könnyen olvasható, az értelmezést pedig életrajzi lexikon is segíti. Kis hiányérzetet kelthet, hogy nincsenek lábjegyzetek, illetve bibliográfia, ám összességében a kötet kerek egészet alkot. Fontos adaléka a korszak politikatörténetének, így bátran ajánlom mindenki figyelmébe.

Spišák Monika

Letölthetõ PDF formátumban: Némi demokráciától a népi demokráciáig.pdf