Babucs Zoltán - Maruzs Roland: "Jász vitézek rajta, előre!" A jászberényi kerékpáros és harckocsi zászlóalj története (1921-1945). Puedlo Kiadó, Debrecen 2007., 208 p., Ár: 1990 Ft.
A második világháború még mindig szinte kiapadhatatlan témát nyújt a kutatók és törté-nészek számára, hisz rengeteg olyan megválaszolatlan kérdés van még, melyet források hi-ányban, eddig nem sikerült maradéktalanul feltárni. Idővel talán egyre több forrás kerül elő, melyek segítségével a vitás kérdések is megválaszolhatók lesznek.
Ez a könyv a háború magyar vonatkozásának csak egy kicsi, de annál érdekesebb szele-tével foglalkozik, egy olyan alakulattal, melynek kezdeti felszerelése (kerékpárok) mai szemmel nézve talán mosolyt csalhat az olvasó arcára. Azokban a háborús időkben azonban mi sem volt természetesebb, mint hogy a kerékpárokat is alkalmazzák katonai célokra, hisz hely-változtatás egy viszonylag gyors módját jelentette. Sajnos nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a magyar haderő anyagi-technikai lehetőségei elég korlátozottak voltak abban az időben (is).
Mielőtt azonban a könyv rövid tartalmi ismertetésébe fognék, néhány szóban kitérnék a szerzőkre és a formai jellemzőkre. A két szerző mindegyike a Honvédelmi Minisztérium (ill. a Hadtörténeti Intézet) munkatársaként tevékenykedik hadtörténészi-levéltárosi munkakörben, mely már önmagában erősíti a mű hitelességét. A Puedlo kiadónál már több hasonló témájú könyv megjelent, melyek mindegyike hasonló formát kapott. A könyv nem túl vastag, de a szöveg oldalanként két oszlopban került nyomtatásra. A tartalomjegyzéket a harmadik oldalon találhatjuk, melynek áttekintéséből azonnal kitűnik, hogy a szerzők a lehetőségekhez mérten minden részletében tárgyalják a zászlóalj történetét. Fontosnak találom, hogy a hivatkozások nagyon alaposak (közel száz oldal törzsszöveghez 892 jegyzet), bár végjegyzetről lévén szó egy kissé nehézkessé teszi az olvasást. A jegyzeteket követően bőséges képanyag áll rendel-kezésre, ami kiválóan szemlélteti a zászlóalj történetét és mindennapi életét. A könyv értékét emeli, hogy a képek nagy része magángyűjteményekből származik, vagyis a szerzők nagy gondot fordítottak a hozzátartozók, vagy a még élő katonák felkutatására is. Amit talán hiá-nyosságként említhetünk az a felhasznált szakirodalmak listája, pontosabban annak hiánya. Igaz, hogy a jegyzeteknél megtalálhatók ezek a munkák is, de azok kikeresése így egy kissé nehézkesebb.
Rátérve a könyv törzsszövegének ismertetésére először is ki kell emelni, hogy a szerzők dolgát eléggé megnehezítette a bizonyos korszakokra vonatkozó források hiánya, hiányossága. A zászlóalj történetét 1921-től a második világháború végéig, 1945-ig követhetjük nyomon kronologikus elrendezésben. A törzsszöveg a könyvnek mintegy felét képezi, a másik fele pedig a függelék (jegyzetek, képek…). A műbe belelapozva feltűnhet, hogy elég sok a dőlt betűs rész, ami a szolgálatot teljesítő katonák visszaemlékezéseiből, naplóiból ill. kisebb számban az alakulat irataiból vett idézet. Ez esetben is nyilvánvalóvá válik, hogy a szerzők alapos kutatómunkát folytattak az egykori katonák, túlélők megtalálása érdekében. A vissza-emlékezések, naplóbejegyzések színesítik a munkát ugyan, de a szubjektív látásmód olykor problémát is jelenthet. Az is előfordulhat, mint ahogy A felvidéki bevonulás című fejezet ese-tében (14. old.), hogy a levéltári dokumentumok híján csak visszaemlékezésekre lehet tá-maszkodni.
A fejezetcímek is nagyon árulkodók, hisz már ezekből kiderül, hogy a kerékpáros, majd páncélos egység a háború minden fontosabb magyar vonatkozású eseményénél jelen volt, kezdve a felvidéki, majd erdélyi bevonulástól a szovjetek elleni támadóhadjáraton át Magyar-ország védelméig. Az egyes fejezeteknél több kiegészítő táblázatot is találhatunk, melyek a zászlóalj anyagi felszereltségét, részletes veszteségeit ill. tisztjeinek névsorát tartalmazzák. Természetesen az alakulat történetének leírása során nagyobb hangsúlyt kapott a második világháborús eseményekben betöltött szerep bemutatása.
A könyvből kiderül, hogy a zászlóalj (ill. részei) nem véletlenül volt ott minden fontos eseménynél, hisz megbízható, jól képzett katonákból állt, akik a fronton is megállták a helyü-ket. Jellemző azonban a magyar haderő lehetőségeire és anyagi feltételeire az a forrás, mely a jászberényi páncélosok 1941. évi tapasztalatait összegzi (40. old.). Ebből kiderül, hogy a pán-célos állomány nem felelt meg mindenben a kor követelményeinek, valamint a katonák fel-szerelése és ellátmánya is olykor elég hiányos volt. A háború során többször került sor a zász-lóalj átszervezésére, ill. új eszközökkel való ellátására, de a problémákat nem sikerült mara-déktalanul megoldani, hisz a háború utolsó éveiben már az utánpótlás biztosítása is komoly gond volt. Mindezek ellenére a magyar katonák a lehető legtöbbet hozták ki a rendelkezésre álló eszközökből, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kiosztott kitüntetések és elismerések sora (erről szintén találhatunk táblázatot, felsorolást a műben). A könyv alaposságát mutatja az is, hogy a történeti leírás végén az alakulat által használt haditechnikáról is kapunk egy áttekintő leírást (Ansaldo, Toldi, Turán és Nimród páncélosok, Botond, Opel és Krupp teher-autók ill. terepjárók), sőt még a katonák öltözetéről is olvashatunk egy rövid bemutatást.
Összességében ez a könyv nagyon alaposan körüljárja a választott témát, felhasználva minden elérhető forrást. Olvasmányos stílusban emel ki az érdeklődőknek egy apró szeletet a második világháború történéseinek sorából. Minden a hadtörténelem iránt érdeklődő érdekes ismeretekkel gazdagodhat a könyv elolvasásával.
Pödör László
Letölthető PDF formátumban: Jász vitézek rajta, előre.pdf