Bariska István: Az 1532. évi török hadjárat történetéhez. ISES-füzetek, Szombathely-Kőszeg 2007., 42 p., 900 Ft.
Bariska István, új tanulmányfüzetében Kőszeg 1532. évi ostromát veszi górcső alá. Ahogy az összegzésben elmondja, ma már egyre világosabb az 1532. évi török hadjárat, és benne Kőszeg ostromának története. Úgy tűnik, Szulejmán szultán rendkívül rossz időjárási körülmények közt kelt át a Rábán, ahol Nyugat-Magyarország, Szlavónia és az osztrák örökös tartományok rendjeinek közös ellenállásába ütköznek.
A munka első fejezete - Egy európai jelentőségű háború kellős közepén – az ostromot a nemzetközi küzdőtérre helyezi, nem egészen alaptalanul. Ez volt az első és egyben utolsó összecsapás, amelynek előkészületeiben még V. Károly, német-római császár maga is részt vett. Ez abban a kontextusban teljesen érthető, hiszen európai jelentőségű háború készülődött az akkori világ két nagyhatalma között.
A Dunántúl szempontjából azonban csak egy dolognak volt jelentősége, írja a szerző, visszatérve a nemzetközi kapcsolatok elemzéséből a gyakorlatiasabb eseménytörténetre. Ha a háború megindul, a hadiutak rajta keresztül vezetnek át. És így is történt, mikor1532. április 25-én megindultak a török hadak Európa felé.
A szerző szót ejt a hadjárat kitörésének okairól is. 1531-ben még jól érzékelték, hogy a schmalkaldeni V. Károly ellenes szövetség szétforgácsolta a keresztény erőket. Nyilván ebből táplálkozott az 1532. évi hadjárat eszméje is.
Ezután történt azonban olyasmi, amire senki sem számíthatott, de legalábbis meglepetésszerűen érte a támadókat. Olyasmi, ami az egész hadjáratra döntő hatással volt. Arról a Bécstől némiképp függetlenül létrejött határ menti együttműködésről van szó, amely nagyon megnehezítette a törökök dolgát a Rábán túl és a Lajtán innen. A Rába vonalán túl ugyanis nem várt regionális ellenállásba ütköztek a Jurisics Miklós védte Kőszegnél.
A szerző, itt még mindig foglalkozva a nemzetközi kapcsolatokkal kitér Jurisics Nádasdy Tamással folytatott levelezésére, melyből kiderül, hogy a kőszegi kapitány bízik Nyugat-Magyarország és az örökös tartományok együttműködésében. [1]
Ezt követően rátér az ostrom előzményeire, majd közvetlenül Kőszeg ostromát tárgyalja. Érdemes végigkövetni a gondolatmenetet, mely szerint Jurisics és Nádasdy a váraikba gyűjtötték az uradalmak lakosságait, valamint a terményeket és az élőállatokat. A védelem – ahogy a szerző mondja – ezzel újabb csapást mért az oszmán hadakra, mely természetesen stratégiai következményekkel is járt. A szultáni napló [2] többször hivatkozik, hogy kénytelen volt a hadakat élelemszerző portyára küldeni. Az így a főseregtől leszakadó török seregtestek rendkívül sebezhetőek voltak.
A „Véres huszonöt nap legendákkal és nélkülük” fejezet már kimondottan Kőszeg ostromának eseménytörténetét tárja elénk. A szerző azt mondja, hogy eredendően nem volt tervbe véve Kőszeg védelme, de Jurisics végül is ugyanazon okból kényszerült vállalni az összeütközést a törökkel, mint társai az egész határrégióban. Nevezetesen a keresztény hadak késlekedő felvonulása és Bécs védelme miatt. Így 1532. augusztus 5-én megkezdődött Kőszeg körülvétele.
Itt érdemes megállni egy kis elemzés erejéig. A szultáni kancellária is felfigyelt arra, hogy a kőszegiek kitörtek az elsőnek érkezőkre. [3] Célszerűnek tűnt, hogy provokálja az előhadat, egyrészt mert ezt még nagyobb kockázat nélkül tehette, másrészt tudatosíthatta, hogy felveszi a harcot.
Ebben a fejezetben foglalkozik a szerző a Kőszeg ostromához kapcsolódó Szent Márton legendával is.
„A védelem egységes szervezete” fejezetben a vár és város egységes védekező szervezetét, a védőket és tisztségeiket ismerhetjük meg. Fontos gondolat, hogy ez volt az utolsó esemény Kőszeg történetében, hogy a kőszegi vár és város szervezetileg, a védelem katonai, a helyi közhatalom irányítása szempontjából egységet képez. [4]
A török derékhad 50-44 ezres tömege 1532. augusztus elején – ostromágyúk nélkül – Kőszegre rontott. A megerősített város és vár közös védelme az ostrom három hete alatt műszaki fölénybe került. Emiatt, a támadások sorozatos kudarca, valamint a török táborban dúló éhínség miatt Ibrahim nagyvezír békejavaslattal fordult Jurisicshoz.
Egész irodalma van már annak, hogy miként adta át Jurisics jelképesen Kőszeget a töröknek. Éppen ezért meglepő, hogy Ibrahim helyzetét senki nem elemezte érdemlegesen. Pedig ebből kiderült volna, hogy nem esett szó megadásról. Mint ismeretes, Jurisics minden nagyvezíri ajánlatot és követelést visszautasított.
Ennek ellenére tárgyalásokat folytatnak, s a szerző próbál a források legszélesebb palettájából válogatva magyarázatot adni az ostrom kimenetelének. Ami bizonyos: a vár megmaradt Jurisics kezén. [5] A török források persze megadásról beszélnek. [6] Mindenestre az 1532. évi nagy török hadjárat véget ért anélkül, hogy a két nagy ellenfél – a bécsi udvar és a szulán – hadai összecsaptak volna.
Az utolsó török kontingens 1532. szeptember 30-án, 11 órakor hagyta el Kőszeg határát. Ennek emlékezetére szólalnak meg ma is minden nap 11-kor a kőszegi harangok.
Bakó Béla
[1] Nem szabad elfelejteni, hogy ekkor Jurisics I. Ferdinánd, Nádasdy Tamás viszont Szapolyai János szolgálatában volt.
[2] Szulejmán szultán naplói. IV. AZ 1532. évi hadjárat. In Kőszeg ostromának emlékezete (szerk.: Bariska István), Budapest, 1982.
[3] Paoli Giovio (Paulus Iovius): Jelenkori történetek könyve. 30. könyv. 153. In. Kőszeg ostromának emlékezete (szerk.: Bariska István), Budapest, 1982.
[4] Erre utal az „Ostromnapló” is. Bővebben lsd. Kőszeg város ülésjegyzőkönyve. Protocollum. 1572-1575. Kőszeg, 1574. április 25. In.: Kőszeg ostromának emlékezete (szerk.: Bariska István), Budapest, 1982.
[5] Ibrahim kieszközölte a szultánnál, hogy a várat meghagyja Jurisics kezén. Úgy is mondhatnánk, a szultán a várat meghódítottnak tekintette.
[6] Hozzá kell tenni, hogy ez lényegében a török propaganda része lett, ugyanígy megadásról beszéltek Graz esetében, holott ott még ostromra sem került sor.
Letölthető PDF formátumban: Az 1532. évi török hadjárat történetéhez.pdf