Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: Rejtett dokumentumok. Forrásszemelvények az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének tanulmányozásához. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 2006., 643 p., 5400 Ft.
A Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor szerzőpáros 2006-ban nem tanulmánykötettel, hanem egy dokumentumkötettel tisztelgett az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából. A két szerző már korábban is többször jelentetett meg közös kötetet, melyben kutatásaikat tették közzé; ilyen volt pl. a Kinek a forradalma? és a „Mától kezdve lövünk” című tanulmánykötetek. Ezek a szakirodalmak nagyrészt a most megjelent dokumentumkötetben publikált iratok alapján készültek.
A bevezetőben megtudhatjuk a két szerzőtől, hogy ezt a forrásszemelvény gyűjteményt egy sorozat első kötetének szánták. Azonban a benne szereplő iratok nem újonnan feltártak, hanem már az 1993-ban létrejött Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkájában – melynek a két szerző is tagja volt – is nagy segítséget nyújtottak. Ez esetben jelen kötet egy hosszú kutatási folyamat (akár életmű) „lezárása”. Publikálva eddig még csak egy részük volt, inkább egy-egy korábbi tanulmányban használták fel ezeket a szerzők.
A könyv igen értékes iratokat tár az olvasók, az 1956-os forradalom iránt érdeklődök és a korszakot kutatók elé. A rendezőelv középpontjában a forradalom alatti és utáni erőszakszervezetek tevékenysége, a sortüzek, és néhány, a kádári megtorlási gépezetet bemutató per áll. Politikatörténeti irat viszonylag kevés található benne, viszont azt is túlzás lenne állítani, hogy csak a hadtörténeti vonatkozás dominál. A fejezetek összeállítása tényfeltáró jelleget mutat, végigkalauzolja az olvasót a forradalom és szabadságharc viszonylag kevésbé ismert és kevésbé tárgyalt színterein. Olyan „fehér foltokra világítanak rá”, amelyekkel legtöbbet Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor foglalkozott.
Az első fejezetben lévő iratok az általános ismereteket bővítik. Három térkép (sortüzek, szovjet csapatok elhelyezkedése és vonulási iránya) és két fontos honvédelmi irat mellett megtalálható Kopácsi Sándor szakvéleménye a karhatalmi szabályzatról és fegyverhasználatról.
Az első honvédelmi irat Tóth Lajos vezérőrnagy javaslata, amely október 23-a előtti napokban készült. Tartalmát tekintve rendkívül érdekes, ugyanis egyértelműen kiolvasható belőle, hogy a már a forradalom kirobbanása előtt általános riadót hirdettek ki a Magyar Néphadsereg alakulatai között, tehát már valamelyest készültek a 23-án kirobbant eseményekre. A másik irat szintén nagyon fontos, ugyanis ezen parancs alapján készítették el azokat az 1956-os eseményekről szóló hadsereg beszámolókat, amelyek megtalálhatóak a Hadtörténeti Levéltárban. Talán az egész kötet egyik legérdekesebb tanulmánya Kopácsi Sándor szakvéleménye a fegyverhasználatról, ugyanis teljesen más fényben tünteti fel az 56-ban lőtt sortüzeket, mint ahogy azt gondolnánk. Egyértelműen kiderül belőle, hogy 1956-ban a fegyverhasználat nagy része szabálytalan és jogszerűtlen volt.
A kötet második fejezetében található néhány katonai beszámoló, amelyről már korábban volt szó. Ezek jelentős része a Hadtörténeti Levéltár 1956-os gyűjteményében fellelhető. Fontos azt kiemelni ezekről, hogy a kommunista ideológia fényében íródtak, ezért kellő odafigyeléssel és kritikával szabad csak olvasni és feldolgozni. Viszont elengedhetetlen részei az események rekonstruálásának.
A harmadik és az ötödik fejezet a sortüzekkel foglalkozik. Nem általánosságban, hanem egy-egy sortüzet feltáró és bemutató iratokat tartalmaz. A harmadik fejezetben az október 28-ig lövetett sortüzekre vonatkozó iratok vannak, az ötödikben pedig a november 4-e utánira vonatkozóak. Jelentések, beszámolók, visszaemlékezések, elemzések mutatják be többek között a Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, stb. történt eseményeket.
E két fejezet közé ékelődik be egy, amely a maga nemében páratlan iratokat tartalmaz. Még a mai napig is kevés azon szakirodalmak száma, amely behatóan foglalkozna a szabadságharc leverése után felállított karhatalmi szervek tevékenységének elemzésével. Karhatalom, rendőrség, munkásőrség; mind-mind olyan szervezet, amelyek a restauráció időszakában jöttek létre (kivétel a rendőrség, mert az korábban is volt már), szerepüket mai napig homály fedi. Annyi bizonyosan közös bennük, hogy mindhárom szervezet tagjait a forradalom győzelmekor elsöpört ÁVH emberei adták. Ugyanazon belső, más külsővel álcázva, mint 1945-ben.
Az utolsó rész már a megtorlás történetét dolgozza föl, helyesebben egészíti ki. Több peranyag révén bepillantást nyerhetünk a megtorlási gépezet működésébe. Szó szerint gépezet. Más-más indíttatású perek ugyanazon sablonra „felhúzva”. Jegyzőkönyvek, vallomások, melyek mögött egy eszme, de különböző cselekedetek állnak.
A kötet kiválóan szerkesztett, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Bodrogi Károly
Letölthető PDF formátumban: Rejtett dokumentumok.pdf