Ifj. Sarkady Sándor: A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban. Nyugat-Magyarországi Egyetem, 2006., 203 p.
A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban című kötet – sok más könyvvel együtt - az ’56-os forradalom 50. évfordulója évében jelent meg. Az, hogy nem ez az egyedüli kiadvány a jubileumi ünnepen, nem von le semmit a könyv értékéből. Hiszen minél többet megtudunk az adott korszakról, minél alaposabb az ismeretünk a forradalom és szabadságharc történéseiről, mi, az olvasók leszünk gazdagabbak. A magyarság meghatározó eseményéről pedig mindig érdemes olvasnunk, akár az 51. évforduló után is.
A bemutatott kötet alapvetően a forrásokra épít. Az író, ifj. Sarkady Sándor széleskörű kutatásokat végzett. Munkájában felhasználja a Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Levéltárában található anyagokat, amikor a soproni MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) szállítási, közlekedési és gazdasági csoportjának áldozatos munkáját mutatja be. Az október 22-e és a november 4-e közötti történéseket az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető összefoglaló jelentések és kihallgatási jegyzőkönyvek segítségével igyekszik felvázolni. Az olvasót pontos és részletes lábjegyzetek segítik az eligazodásban: hol találhatók az idézett források. A kötetben természetesen egykori diákok, professzorok és önkéntes segítők is visszaemlékeznek. Eddig nem ismert, nem publikált dokumentumok is hitelesítik a könyv tartalmát és a történéseket.
Maga a könyv ésszerűen tagolt, könnyen tájékozódik az olvasó, sok fénykép és dokumentummásolat tartja ébren a figyelmet, illetve színesíti a szöveget. A rengeteg név vastagon szedett, a sok adat ellenére olvasmányos a könyv. Egy percre sem álmosodik el az olvasó. A különböző eseményekre való visszautalás pedig segít a teljes történelmi kép összeállításában. A kötet ajánlható annak is, aki laikusként szeretne ismereteket szerezni a soproni ’56-ról. De azok is sok érdekességet találnak a könyvben, akik „szakértőként” veszik kézbe. Itt van például a forradalom idejéről ránk maradt személyek nem teljes névsora. Ez az összesítés, mint a szakkönyvek egyik kritériuma jól használható más kutatók, történészek számára is, de ha valaki rokonai, ismerősi a forradalomban való részvételét szeretné megismerni, annak is segít. A válogatott bibliográfia szintén támpontot ad a téma további kutatásához.
A fejezetekről röviden: A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége bemutatása után a szervezetnek a soproni történetét foglalja össze ifj. Sarkady Sándor. Nagy hangsúlyt fektet a Nyugatról érkező segélyszállítmányokra az író. Nem csoda, hiszen a soproni MEFESZ az adományok szétosztását – gyógyszer, élelmiszer, ruhanemű, stb. – nem csupán a településen koordinálta, hanem a fővárosba, de az ország egész területére szállította, vagy szervezte meg a szállítást. Ezután azok a fejezetek következnek, amelyek a soproni MEFESZ „Rádió, hírszerzés, sajtó”, „Gyárak, vállalatok, vidékek”, „Katonai, politikai ügyek” csoportjait, illetve munkáját mutatja be. Hosszasan olvashatunk arról is, hogy milyen visszhangja volt ’56-nak külföldön, különösen hangsúlyozva a soproni történésekhez kapcsolódó tudósításokat, híreket. A kortársak visszaemlékezéseiben – amelyek természetesen a könyv legszemélyesebb írásai – többek között arról olvashatunk részletesen, hogy miként sikerült lefegyverezni a Soproni pártbizottságot, hogy mikor állt a nép mellé a város rendőrkapitánya, és hogy miként vették át a határ őrizetét a soproni egyetemisták.
Röviden a tartalomból:
1956. október 21-én a soproni főiskolai és egyetemi ifjúság elhatározta, hogy csatlakozik a budapesti műszaki egyetemisták követeléseihez. Az esti gyűlést Bujdosó Alpár és Bartucz Ferenc vezették le, ahol megkezdték a saját programpontjaik kidolgozását. Másnap az Ideiglenes Intéző Bizottság vezetésével kezdetét vette a nagygyűlés, az első soproni diákparlament. A zsúfolásig megtelt teremben ott voltak az oktatók, a városi pártbizottság tagjai, a fegyveres testületek képviselői. A diákok követelései három csoportot alkottak: általános, egyetemi és soproni követelések. Az órákig tartó vitaesten kimondták: Szeged és Budapest példáját követve kilépnek a DISZ-ből, és megalakítják saját ifjúsági szervezetüket, a MEFESZ-t, aminek irányításával egy előkészítő bizottságot bíztak meg. Ennek elnöke Bujdosó Alpár erdőmérnök lett. Október 23-án mintegy 1000 főiskolai és egyetemi hallgató a lengyel nép iránti szolidaritásuk kifejezéseképpen - a fővárossal egy időben - méltóságteljes és néma tüntetést rendeztek Sopronban. Az esti Gerő-beszéd a hallgatóságból elkeseredést és haragot váltott ki Sopronban is. Az ifjúság a rádióból, illetve telefonon értesült a forradalom kitöréséről Budapesten. 24-én a MEFESZ Ideiglenes Intéző Bizottsága, a karok vezetői és a pártbizottsági tagok együtt üléseztek. A MEFESZ ígéretet tett arra, hogy idegenek nem lépnek az egyetem területére, biztosítják a nyugalmat és folytatódik az oktatás. A IV. éves erdőmérnök-hallgatók kordont vontak az egyetem köré, és - egyelőre fegyvertelenül - megkezdték a kapuk őrzését. A nap folyamán a hallgatók követeléseiket röplapokon terjesztették a vállalatoknál és az üzemeknél, s csatlakozásra hívták fel a munkásságot. Délután az egyetemi hallgatók kisebb csoportja a Széchenyi téren megkoszorúzta a legnagyobb magyar szobrát. A karhatalom a város több pontján erőszak nélkül feloszlatta a tömeget. A parlamenti véres sortűz és más atrocitások miatt a közhangulat a városban felforrósodott. Az erőszakszervezeteknél a teljes elbizonytalanodás jelei mutatkoztak. Sopron több pontján megkezdődött a szovjet elnyomás jelképeinek eltávolítása, a soproni üzemekben általános sztrájk kezdődött. A határőrség és a rendőrség átállt a forradalom oldalára. A MEFESZ hangos híradója felhívta a város lakosságát, hogy álljanak az ifjúság mellé, határozataik meghozataláig tartózkodjanak a rendzavarástól, a csoportosulástól. Azt is megígérték, hogy a közellátásban (kenyér, víz, gáz) nem lesz semmi akadály. A határőrség biztosította arról a várost, hogy a nyugalom megőrzése esetén, a szovjet csapatok nem vonulnak be Sopronba. A hallgatók mint karszalagos segédrendőrök kapcsolódtak be a rend fenntartásába. A soproni MEFESZ a közigazgatás biztosítására, az ügyrendek lebonyolítására spontán csoportokat és bizottságokat szervezett. Ezen a napon főiskolai és egyetemi hallgatók letartóztatták a soproni pártbizottság 13 tagját. A MEFESZ javaslatára Katona Sándor rendőrkapitány ávéhásokat vett védőőrizetbe. Az általános tűzszünet bejelentésének hírére a MEFESZ gyógyszert és élelmiszert kezdett el Budapestre szállítani, a segélyszállítások november 3-ig folyamatosak voltak. Több nyugati rádióriporter és TV stáb - így a BBC-é is - megfordult Sopronban. November 4-én hajnalban megindult az általános szovjet orvtámadás Budapest és a vidéki nagyvárosok ellen. Delegáció indult Sopronból New Yorkba, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Nagy Imre-kormány, a forradalmi diákság, és a magyar nép képviseletében. Azt akarták elérni, hogy az ENSZ küldjön rendfenntartó alakulatokat Magyarországra. A főiskolai és egyetemi ifjúság a fertődi tüzérezredtől kapott tarackokkal megpróbálta elvágni a szovjet tankok útját. Egy szovjet felderítő különítmény vetett véget a reménytelen ellenállásnak. A hallgatóság közül mintegy 450 fő, megközelítőleg 50 tanár hagyta el hazáját. A főiskoláról 25 oktató családostól az emigrációt választotta. Az adatok szerint Sopronnál november 4-én kb. 5000-en lépték át a határt és menekültek Ausztriába. Ugyanezen a napon a szovjet harckocsi-különítmény bevonult a városba. Másnap lezárták a település stratégiai pontjait. A megszállók Boncsuk ezredes irányításával szovjet városparancsnokságot állítottak fel. November 12-én - az országban elsőként - az Erdőmérnöki Főiskolán kezdetét vette az oktatás.
Sopronban vértelen volt a forradalom. És mint 1921-ben, amikor arról szavazott a város és a környező falvak, hogy Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon, a fiatalok, az egyetemi és főiskolai hallgatok aktivitása, fellépése kivívta az utókor tiszteletét. Hogy pontos képet kapjunk a város diákjainak szerepvállalásáról, érdemes kézbe venni ifj. Sarkady Sándor A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban című kötetét. Márcsak azért is, mert – idézve a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektorának szavait – hézagpótló a könyv, hiszen az első objektív tanulmány az 1956-os soproni eseményekről, az egyetemi és főiskolai ifjúság szerepvállalásáról, a történések hatásairól és következményeiről.
Kozák Annamária
Letölthető PDF formátumban: A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban.pdf