Végsõ István-Simkó Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – Kisvárosi út a holokauszthoz. L’Harmattan, Budapest 2007.

A könyv elõszavában Randolph L. Braham a két fiatal történész munkáját „nem csupán a kiskunhalasi helytörténetben, hanem a magyar holokausztirodalomban is megkerülhetetlen tanulmánynak” nevezte, amelynek fõ erõsségét az adott település illetve közösség bemutatásának alaposságán túl, éppen az országos és néhol a nemzetközi eseményekbe való beágyazottsága adja.

A szerzõk írásuk céljául a kiskunhalasi zsidók vészkorszakig vezetõ útjának bemutatását tûzték ki, de ennél jóval többet tettek. A kiskunhalasi zsidók sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk szinte a legapróbb részletekig egy korszak embertelenségébe, amely nem egy közösséget, nem is egyetlen népcsoportot, hanem mindenkit érintett, és máig ható következményekkel jár.

Éppen ezért a könyv vizsgálódása sem zárul le 1944-45-tel. Szót ejtenek még a visszatérésrõl, az újra beilleszkedés nehézségeirõl, és – bár röviden – egészen napjainkig figyelemmel kísérik a városban betöltött szerepüket. Az idõben visszafelé pedig a városban az elsõ zsidó származású megtelepülõig nyúlnak vissza. A legtetemesebb és legrészletesebb részt természetesen a két világháború közötti és vészkorszakbeli események teszik ki, visszaemlékezésekkel illetve mélyinterjúkkal tarkítva, rengeteg képpel illusztrálva, amelyek egyben olvashatóbbá, megfoghatóbbá és emberközelibbé teszik a tanulmányt. Ami a fentiek hiányában könnyen száraz adathalmazzá válhatott volna.

A könyv tehát a zsidóság Kiskunhalason történt elsõ megjelenésével indul. Idõvel, mind a közösség lélekszáma, mind a társadalmi, közéleti és gazdasági beágyazódottságuk növekedett. Megismerhetjük az általuk létrehozott szervezeteket, azok történetét, felépítését és mûködését. Képet alkothatunk a zsidókhoz való hozzáállásról a városban a Dualizmus korában. Még ugyanebben a rövid részben történik említés az elsõ világháborús szerepvállalásukról. Erre egyébként késõbb is többször hivatkoznak, vagyis hogy nem vették ezt náluk figyelembe a zsidóellenes törvények foganatosításakor.

Az elsõ rész a Tanácsköztársaság és az ellenforradalom korszakával zárul. Az antiszemitizmus kialakulásában fontos szerepet játszott a zsidóságnak a proletárdiktatúra idején betöltött, sok esetben mások által sugallt és eltúlzott, szerepe. Számottevõ bizonyítékra a halasi zsidóság részvételérõl azonban nem leltek (30. old., egy-két embert leszámítva), sõt a város „nem keresztény” lakossága inkább ellenszenvvel viseltetett irányukba. Talán ennek is köszönhetõ, hogy „példa nélküli erõszakra” a városban az 1940-es évekig nem került sor.

A szerzõk a tanulmány egészében tárgyilagosan és elfogulatlanul – már amennyire ez lehetséges – álltak a témához. Ugyanakkor az országos politika és események esetenkénti részletesebb elemzése jobban árnyalhatták volna a képet. Egyes leegyszerûsítõ kijelentések könnyen félrevezethetik az olvasót. (pl.: „zsidóellenességérõl ismert katolikus egyház” 144. old.) De nyilván helytörténeti munkáról lévén szó, és már csak a terjedelem behatároltsága miatt sem várható el, hogy mindenre részletesen kitérjenek.

Helyi szinten viszont ebben hiányt nem éreztem. A meglévõ forrásokat megfelelõ forráskritikával kezelték (31. old., Práger Miklós visszaemlékezése egy zsidó meggyilkolásának körülményeirõl). A teljesebb kép elnyeréséhez nagy segítséget nyújtanak a részletes lábjegyzetek és a könyv végi rendszerezõ táblázatok és mellékletek, a külön életrajzmutatóról illetve a zsidó kifejezésekhez kapcsolódó magyarázatról nem is beszélve.

A szerzõk az antiszemitizmus kialakulásához vezetõ okokra keresik a választ. A mû alapján kiderül, hogy a városban a szélsõségek 1938-ig nem tudtak gyökeret verni (47. old.), ennek ellenére az antiszemitizmus jelen volt, de inkább gazdasági (szerkezet torzulásaiból adódó) és társadalmi, mint faji indíttatású. (42. old.)

Éppen ezért az 1920-as években Kiskunhalas zsidó lakosságának életében nem sok változás történt. A város rendezvényeire meghívják õket, esetenként még kitüntetést is kapnak, támogatják iskolájukat és a képviselõtestületben is jelen vannak. Gyökeres változás irányukban a gazdasági világválság idején következik be. A szélsõségek erõsödéséért pedig egyértelmûen a nagypolitikát teszik felelõssé, amely lehetõséget biztosított a nyílt uszításra, és fontos pozícióba juttatott a zsidók irányába kiengesztelhetetlen ellenszenvet tanúsító egyéneket. Ezek aztán meglovagolhatták az amúgy is létezõ ellenszenvet, erõsítették is azt, amely aztán párosulva a felsõbb szinten kiadott törvényekkel egyenes úton vezetett a holokauszthoz.

Ez az ív jól kiolvasható a tanulmányból. A szerzõk részletesen vizsgálják az eseményeket formáló mérföldköveket. A részletes tárgyalás során azonban többször ugrálnak az idõben, ami az ívet gyakran megtöri és az olvasót könnyen általánosításra készteti az egész korszakot illetõen. Az események részletesebb feltárása az elsõ zsidótörvénytõl kezdõdik az 55. oldaltól. Megvizsgálják a törvény társadalmi és gazdasági hatásait a helyi zsidóságra, majd a második zsidótörvény esetében még mélyrehatóbban teszik ugyanazt.

A könyvben vannak nyitva hagyott részek, ahol az emberben joggal vetõdik fel a részletesebb kifejtés igénye. Ezek egy része késõbb szerepel (pl.: kõrösmezõi események 108. old.). Itt csak az elõre utalás hiányzik a mûben, de bizonyos mértékben az érdeklõdés felkeltésére vagy ébrentartására alkalmas. Ennél problematikusabb a helyzet, bizonyos témák felvetésekor, amelyek tárgyalását mégis félbeszakítják, bizonyítékok hiányára hivatkozva. Ez helyes is, ugyanakkor a téma felvetése bizonyos mértékben már irányítja az olvasó gondolkodását, bizonyítékok nélkül is. („Helyenként igen durva és emberéletet is követelõ megnyilvánulások hátterét nem ismerjük, így ezek konkrét ismertetésétõl eltekintünk.” 110. old., „Források hiányában csak érintõlegesen tudjuk a rendvédelem és a zsidók viszonyának kérdését vizsgálni. Döntõ bizonyítékaink nincsenek, hogy diszkriminatív módszerekkel súlyosan ártottak volna nekik, de (…) Tehát nem nõtt meg jelentõs mértékben a zsidók elleni eljárások száma”. 106-107. old.) Valószínûleg ez annak is betudható, hogy a kutatást a lehetõ legszélesebb körre szerették volna kiterjeszteni, és semmit sem kihagyni a vizsgálódásból.

Azért is fontos a több szempontú és széleskörû vizsgálat, mert így pontos képet alkothatunk arról, hogy mi is játszott szerepet az antiszemitizmus kialakulásában és a vészkorszakig vezetõ eseményekben. A már korábban említett társadalmi és gazdasági problémákon túl a földkérdés megoldatlansága is növelte az elégedetlenséget, amely könnyen irányíthatóvá vált a zsidókra számuknál jóval nagyobb arányban való részvételük miatt a helyi gazdasági – elsõsorban kereskedelmi – életben. Helyi szinten sok múlott a kisvárosi életbõl fakadó ismeretlentõl való félelem mellett a vármegye és a városvezetés hozzáállásán. Természetesen a helyi vezetõk nem folytathattak volna zsidóellenes politikát az országos politika ellenében. Vagyis helyi szinten bátorítást adtak a felsõbb szinten meghozott zsidótörvények egyre kirekesztõbb rendelkezései, felszabadították a radikális hangokat.

Az antiszemitizmus vagy szorosabban véve a könyv vizsgálódási körét, a kiskunhalasi zsidók holokauszthoz vezetõ útjában sok tényezõ játszott szerepet. A fentieken túl említik még a magyarság nemzeti sértettségét, az elveszített világháború és a „trianon sokk” utáni bûnbak keresést. A nemzetközi tendenciák pedig ahelyett, hogy gátat szabtak volna a nem kívánt eseményeknek, sok esetben még például is szolgáltak és nem egyszer drasztikusabb lépésekre ösztönözték a magyar politikát. És akkor még nem beszéltünk az egyéni érdekekrõl, ambíciókról vagy az egyszerû haszonvágyról.

A legérdekesebb azonban talán mégis azon felvetésük, hogy a zsidótörvények következetesnek éppen nem mondható betartása, sokakban csak növelte az ellenszenvet a zsidók iránt. A nagy befolyással bírók sokáig megtarthatták pozícióikat, így erõsítve azon hangokat, hogy keményebb fellépés szükségeltetik a zsidókkal szemben. Egy másik részük feketézésbe kezdett, ami nem éppen a rokonszenvet erõsíti, pláne nem háborús idõkben, amikor az ellátás minõsége egyre inkább romlik.

Az általános és mindenkire kiterjedõ antiszemitizmus vádját ugyanakkor a szerzõk visszautasítják. A fentiekben felsorolt rengeteg tényezõ ellenére több témakörben (zsidók bujtatása, zsidóvagyon mentése, vagy egyszerûen sárgacsillag viselésével szembeni szolidaritás) is hoznak zsidókkal szimpatizálókról példát, a helyieket is védve ezzel számos helyen. A nagy általánosságokon túl, helyi szinten, - fõleg egy kisvárosban szemben Budapesttel – más a helyzet. Sokkal személyesebbek, szorosabbak egy kistelepülésen belüli kapcsolatok.

A zsidótörvények után következik a kiskunhalasi gettó történetét feldolgozó rész. Nem csupán a gettó felállítását és az ottani életet ismerhetjük meg, hanem pontos képet alkothatunk a városnak a gettóhoz való viszonyáról is. A létrejött gettó két részének vizsgálata is érdekes különbségekre hívja fel a figyelmet (túlélési arányok). A gettóba vonultak száma kapcsán kérdés fogalmazódott meg a szerzõkben a népszámlálási adatokat figyelembe véve, az adatok ugyanis nem egyeznek. Ennek alapján, vagy a népszámlálási adatokkal van probléma, de az sem kizárt, hogy „erõteljes zsidómentés” folyt a városban, vagy egyszerûen a kikeresztelkedettek mentesültek. Erre vonatkozóan nincsenek pontos adataik, pedig megérné a további vizsgálódást, hiszen elég fontos kérdés ez a magyarok-zsidók viszonylatában, hogy csak így nyitva hagyjuk. Ugyanakkor néhány példát mégis csak ismerünk, amelyek alapján kijelenthetõ, hogy a helybeli „keresztényekre” a zsidók számíthattak. Részletekbe nem bocsátkoznak egy-egy segédkezet nyújtó helyi lakos büntetésérõl. Mi járt a zsidókon segítõknek? Hiszen a lakosság egy részét megfélemlítéssel elriasztották a segítségnyújtástól, tehát nem csak az érzéketlenség vagy éppen az antiszemitizmus irányította a lakosok többségének zsidókhoz való hozzáállását. Érzésem szerint a magyarországi zsidók életében ebbõl a szempontból gyökeres változást hozó német megszállásra való többszöri utalás ellenére sem kap annak megfelelõ hangsúlyt ez az esemény.

A gettó története után hasonló részletességgel tárják fel a zsidók deportálásának és hányattatásainak történetét, lezárva egyben a tanulmány gerincét adó részt, vagyis a zsidótörvényektõl a holokauszthoz vezetõ utat. Ugyanakkor maga a könyv nem fejezõdik itt be. Gondot fordítottak a holokauszt utóéletének vizsgálatára is. A visszailleszkedés sem volt zökkenõmentes és itt kitér több problémára. 1. A népbíróságok hatékonysága és az igazságszolgáltatás egészének megkérdõjelezhetõsége. Sokszor ártatlanokat ítéltek el és nyilvánvaló bûnösök mentesültek, politikai pálfordulás miatt. 2. „Ibolya kisasszony” brutális és az emberi méltóságot súlyosan sértõ, hamis beismeréseket kicsikaró módszerei. (242. old.) 3. Zsidók részérõl elkövetett túlkapások elkenése.

Természetesen a magyarságnak szembe kell néznie a ténnyel, hogy országa részben felelõs a holokausztban. A felelõsség mértékének megállapítása messzire vezetne, fõleg az egyéni felelõsségeket is figyelembe véve. Ugyanakkor a másik oldalt is érdemes vizsgálni. Ha a társadalmi megbékélést kívánjuk, akkor az epilógust idézve: „Szembenézésre van itt is szükség”.(272. old.)

A részletes tárgyalás, az események pontos vizsgálata a mû erõssége, ami a legtöbb helyen túllép az általánosításon, ami a témában sajnos gyakran elõfordul, márpedig ennek a korszaknak, a holokauszt és az ahhoz vezetõ események megértését és feldolgozását éppen az általánosítás akadályozza a leginkább. Árnyaltabbá teszi a képet a zsidóságon belüli különbségek (vagyoni, vallási …) és az azokból származó következmények hangsúlyozása, ugyanúgy ahogy a magyarokat sem lehet egységesen antiszemitaként kezelni. Mindezek alapos vizsgálata és figyelembe vétele járulhat csak hozzá a társadalmi megbékéléshez.

„Megbocsátani lehet, de felejteni soha” (11. old.) írja Randolph L. Braham az elõszóban. Végsõ István és Simkó Balázs könyve mindkettõnek eleget tesz. Nem engedi elfelejteni a történteket, ugyanakkor több szempontú vizsgálatával a népek közötti megbocsátást segítheti, ha a felelõsöknek nem is lehet. Éppen ezért nem csupán Kiskunhalas vagy szorosan a téma iránt érdeklõdõk, hanem mindenki figyelmébe ajánlom a tanulmányt, amelynek révén sok érdekességet tudhatunk meg egy zsidó közösség sorsa mellett egy egész korszakról.

Szabó Bakos György

Letölthetõ PDF formátumban: Zsidósors Kiskunhalason.pdf