Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik (A királynéi intézmény az Árpádok korában). Történettudományi Intézet, Budapest 2005., 227 p., 2200 Ft.
A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete adta ki a Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 36. kötetében Zsoldos Attila Az Árpádok és asszonyaik című munkáját. Az alcímből (A királynéi intézmény az Árpádok korában) kiderül, hogy a mű a királynéi intézmény vizsgálatára koncentrál, noha a királyi sem marad említés nélkül.
A szerzőnek nem volt könnyű dolga a mű megírásakor, mert az Árpád-kori királynékkal viszonylag kevés mű foglalkozik. Az 1990-es évektől figyelhető meg némi fellendülés a témában, de az sem kimerítő. Nehézséget jelent továbbá, hogy kevés a királynéi oklevelek száma (nem éri el a háromszázat), és kevés az olyan Árpád-kori törvény, melyben felbukkan a királyné személye és méltósága. Az egyetlen királyné, akivel sokat foglalkoztak: Gizella, az első magyar királyné.
Azonban számos más kutatás segítette a témával foglalkozókat, így Zsoldos Attilát is, amelyek nem a királynékra vonatkoztak, de mégis számos adatot tartalmaztak velük kapcsolatban. Mindezen kutatási nehézségek ellenére egy kitűnő, tudományosan megalapozott művet tarthatunk a kezünkben. Az irodalomjegyzékből kiderül, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a szerző felhasználta, és ezek között nagyon sok a legutóbb megjelent, frissnek mondható szakirodalom.
A művet Zsoldos Attila 6 nagyobb fejezetre osztotta. Tematikus elrendezésben foglalkozik a királyné koronázásával, a királyné birtokaival, udvarával és hatalmának sajátosságaival. Ezek mellett külön fejezetet alkot a bevezetés, melyben a felhasznált forrásokról és a kutatás nehézségeiről lehet olvasni. Az utolsó fejezetben a szerző röviden és lényegre törően összegzi a munkában leírtakat és néhány gondolat erejéig kitekint a későbbi időkre is.
A 23 Árpád-házi királynak 30 felesége volt, akik szertartás formájában jutottak a királynéi méltóság birtokába. Két királyné esetében a koronázási ceremóniáról is lehet olvasni, de ma sem adható arra egyértelmű válasz, hogy hogyan koronázták meg a többi királynét, és milyen koronával tették azt. Egyesek szerint a Szent Koronával koronázták meg a feleségeket is, mások szerint erre az alkalomra egy külön ékszert készítettek a királynénak. Gizella esetében nagy valószínűséggel nem is helyeztek koronát a fejére, valójában csak egy fejdísz jelképezhette hatalmát.
Tény, hogy a királynévá avatást a veszprémi püspök végezte. 1216-ban azonban a pápa az esztergomi érseket is felruházta a királyné megkoronázásának jogával, amit 1220-ban meg is erősítettek, majd a későbbiekben a veszprémi püspök teljes egészében visszaszerezte ezt a jogot. Azért a veszprémi egyházmegye kerül előtérbe, mert ezt a források szerint Gizella alapította.
A királyi koronázáshoz hasonlóan a koronázási hely Székesfehérvár volt, és akkor is itt koronázták meg a királynét, ha a férje már megkoronázott király volt.
A királynéi intézmény szorosan kötődött a királyihoz, valójában a részét képezte, erre főleg a királynéi birtokokból lehet következtetni. Hogy valójában mekkora volt a királyi feleség kezében lévő birtokok száma, nehéz pontosan megmondani. Nagy valószínűséggel kétszáz felettire tehető ez a szám. Főleg a Dunántúl középső részén, a veszprémi egyházmegye területén feküdtek ezek a birtokok, és voltak olyan országrészek is, ahol egyáltalán nem voltak birtokai, így a Felvidéken és Erdélyben.
A földek egy része királynéi jogon tartozott a királynéhoz, másik részét a férje adományozta neki, harmadrészt saját maga szerezte. Például V. István felesége, Erzsébet csere révén jutott birtokokhoz; III. András második felesége, Ágnes egy peres eljárás során nyert birtokrészt.
A birtokokon a királyihoz hasonló szolgálónépek éltek. A királyné birtokain a szőlőműveléssel foglalkozók száma volt a legnagyobb, a forrásokban legtöbbször szőlőművelővel, „bortermelővel”, pohárnokkal lehet találkozni. Kevés az egyéb mezőgazdasági munkát végzők száma, de kevés a kézművesek száma is. A birtokokból főleg adó formájában folytak be jövedelmek, de emellett a királyné gyakran kapott ajándékot is: például III. Béla korában az ispánoktól ezüstöt, lovakat, selyemkelméket.
A királyné kezében uradalmak is voltak, melyek három csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok tartoztak, melyek néhány településre terjedtek csak ki, és nem szervezték ispánsággá. A második csoportba azok sorolhatók, melyeket ispánsággá szerveztek, a harmadik csoportot pedig azok az ispánságok alkották, melyek az Árpád-kor folyamán megyékké alakultak. 1382-ben 13 uradalom tartozott a királyné joghatósága alá, míg ez a szám 1439-re kettőre csökkent. Vagyis gyakori volt, hogy a férj elajándékozta a felesége uradalmát, sőt a királyné maga is adományozhatott birtokaiból.
A királynénak is volt udvara, melynek egyik részét a királynéi udvar méltóságai alkották olyan tisztségviselőkkel, mint amit a királyi udvarban is meg lehetett találni. Közöttük is rangsort lehetett felállítani, a legnagyobb hatalommal az udvarispán rendelkezett. Mellette asztalnokmesterek, lovászmesterek, pohárnokmesterek, tárnokmesterek szolgálták a királynékat. Ezeket a tisztségeket főleg magyarok töltötték be.
Az udvarhoz tartozott még az udvartartás, melyhez a királyné bizalmasai, udvarhölgyei, és szolgálónépei tartoztak, akik főleg idegenek voltak, ők a királynéval érkeztek az országba.
A királynéi udvarban Kancellária is működött, mely hasonlóan a királyihoz okleveleket állított ki. Ezekből kiderül, hogy az udvarával gyakran járta az országot, a királynék legkedveltebb tartózkodási helye a Margit-sziget, Visegrád, Buda és környéke, Esztergom, valamint Bihács volt. Ezek közül is a leggyakrabban Budán tartózkodtak.
A mű egyik legérdekesebb része a királynéi hatalommal foglalkozó fejezet. Ebből megtudhatjuk, hogy noha számos királyné volt hatással férjére, mégsem volt konkrét hatalmuk.
A források szerint Gizellának, Szent István feleségének tulajdonítható Magyarország keresztény hitre térítése. Gizella mellett a királynéi befolyás másik legismertebb példája II. András első feleségének, Gertrúdnak a története. Jellemét férfias vonások határozták meg, és olyannyira irányította férjét, hogy András öccse, Imre visszaküldte Gertrúdot hazájába. A feleség mellett az anyakirálynéknak lehetett még nagy befolyása a királyokra, főleg, ha az uralkodó fiatalon került a trónra.
Hogy a befolyás mellett hatalmuk nem volt a királynéknak, azt főleg birtokaik eladományozása és a királyi feleség udvarának népei bizonyítják. A királyné nem rendelkezett kizárólagos joggal birtokai felett, eladományozhatta ő is, de a király is. Az uralkodók kikérték ugyan feleségük véleményét, de nem volt olyan törvény, amely megvédhette volna a királynét birtokának eladományozásától. A király szabadon rendelkezhetett vele.
A királynéi udvarnak is saját méltóságai voltak, de a bárók valójában az uralkodó személyéhez kötődtek, nem a királynéhoz. Előfordult azonban az is, hogy az idegen országból származó királyné átformálta a magyarországi királynéi intézményt.
Számos eset utal arra, hogy az uralkodó hatalommal ruházta fel feleségét. Ilyenkor a királyné tartományokat, megyéket, ispánságokat kapott, hogy azokat irányítsa. A megyék közül Verőce, Pozsega, Szepes, Pozsony, Pilis került a királyné irányítása alá. A megyék irányításának átengedésében az az érdekes, hogy mielőtt a feleség megkapta volna ezeket a területeket, előtte mindig a királyi család egy vagy több tagjának az irányítása alatt álltak.
A királynéknak ugyan hatalmuk nem volt, mégis sokat köszönhetünk nekik. III. Béla felesége Anna hozta be a hebronvölgyi szerzeteseket Magyarországra és ő létesítette a esztergomi közfürdőt is. III. Béla második feleségének, Margitnak fontos szerepe volt Canterbury Szent Tamás tiszteletének elterjesztésében. A tihanyi és a visegrádi bazilita monostor létrejöttében I. András orosz feleségének, Anasztáziának volt szerepe.
A mű függeléke az Árpád-házi királyok feleségeinek életrajzát tartalmazza. Ebben mind a 30 királyné szerepel, de az életrajzuk a források szűkössége miatt meglehetősen hiányos. A szerző 8 szempontot vesz figyelembe: származásuk, születésük, házasságkötésük, koronázásuk, haláluk éve, a házasságból származó gyerekek száma és nevei, a házasság vége és az azutáni sorsuk, valamint a temetkezési helyük. Kevés azon királynék száma, akiknél mindegyik adat rendelkezésre áll. A legtöbbjüknél a házasságból származó gyerekekre van a legtöbb adat. Némelyiküknél még a házasságkötés évét sem lehet tudni, és kevés azok száma is, akiknél mind a születési, mind a halálozási év fellelhető. Az életrajzok összeállításában főleg Wertner Mór: Az Árpádok családi története című munkájára támaszkodott Zsoldos Attila, de a hiányzó részek kiegészítésére más forrásokat is felhasznált.
Már korábban szó esett a bő irodalomlistáról, mely nem csak a kutatás alaposságát tükrözi, hanem nagy segítséget nyújt az Árpád-házzal foglalkozók számára is. A bibliográfiában a monográfiákon kívül számos tanulmány is megtalálható. A listában nemcsak a királynékkal és családtörténettel foglalkozó szakirodalmak kaptak helyet, hanem számos más egyéb is. Így például etnikai viszonyokkal, társadalomtörténettel, megyetörténettel foglalkozó munkák is.
Fontosnak kell tekinteni, hogy Zsoldos Attilának számos kutatási eredménye is fellelhető az irodalmak között. Ez főleg arra utal, hogy egy kiváló kutató munkáját tartjuk a kezünkben, illetve az olvasó utána tud nézni a szerző egyéb, izgalmas témákkal foglalkozó munkáinak is.
A mű kezelhetőségét nagyban segítette volna egy térkép, mellyel könnyebben lehetne tájékozódni a királynéi birtokokban és a királynéi udvar mozgásáról. Illetve a királynéi életrajzokon felül egy leszármazási ábrával is lehetett volna bővíteni a munkát, ami még inkább hozzájárult volna a mű megértéséhez.
Zsoldos Attila munkája nem csak a téma miatt lehet érdekes az olvasók számára, hanem az érthető, világos stílusa miatt is. A téma iránt érdeklődők, de a hozzá nem értők is könnyen tudják majd forgatni a művet. A legnagyobb segítséget azonban a kutatók és egyetemi hallgatók számára nyújthatja. A középfokú oktatásban is felhasználható, néhány részletét érdemes lenne feldolgozni forráselemzés vagy kiselőadás formájában.
Matus Zsanett
Letölthető PDF formátumban: Az Árpádok és asszonyaik.pdf