Erdélyi Gabriella: Egy kolostorper története. Történettudományi Intézet, Budapest 2005., 275 p.
A Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 38. kötetében kapott helyet Erdélyi Gabriella Egy kolostorper története című munkája. A történeti munkát az MTA Történettudományi Intézete adta ki 2005-ben. Az alcím (Hatalom, vallás és mindennapok a középkor és az újkor határán) alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nemcsak egy kolostorper történetéről olvashatunk a könyvben, hanem annál egy sokkal tágabb kortörténetet tartunk a kezünkben.
Erdélyi Gabriella munkájának alapjául számos levél- és kézirattári forrás szolgált. Nemcsak a Vatikáni Levéltár iratai, hanem pl. a Magyar Országos Levéltárban fellelhető iratok is helyet kaptak az írásban. A hatalmas mennyiségű forrás és irodalom felhasználása nemcsak egy óriási kutatómunkáról adnak tájékoztatást, hanem a tudományos alaposság igényét is tükrözik. A könyv előszavából és bevezetőjéből kiderül, hogy a szerző az ötéves kutatómunkája alatt elsősorban a Vatikáni Könyvtár egy kódexében talált, a maga nemében egyedülálló forrás, a körmendi kolostorért zaljó perről felvett jegyzőkönyvre támaszkodott.
A körmendi kolostor ágostonos szerzetesei ellen a vizsgálatot Bakócz Tamás esztergomi érsek indította el 1518 májusában. Célja a barátok és a kolostor életének reformációja volt, ugyanis a szerzetesek nem végezték rendesen hivatásukat: kocsmába jártak, nőkkel érintkeztek és nem törődtek a kolostor épületeinek gondozásával, felújításával sem. Az Ágoston-rendiek úgy gondolták, hogy a per mögött valójában nem a rossz hírük, hanem egy szerzetesi rivalizálás áll, mert az esztergomi érsek az ő eltávolításukkal a ferenceseknek akart kedvezni. Bakócznak azért is volt fontos mindez, mert Körmend az ő birtoka volt. Így a vizsgálat során nemcsak érsekként lép fel Bakócz Tamás, hanem földesúrként is.
1513 szeptemberében érkezett meg a pápától az engedély, hogy a körmendi kolostor valamely koldulórend obszervánsainak a kezébe kerüljön. Az érsek 1517 tavaszán kezdeményezte először ezen reform végrehajtását. A szerzetesek jogtalannak érezték az ellenük való fellépést, ezért a pápához folyamodtak. X. Leó pápa – aki néhány évvel ezelőtt a konklávén akkor még Giovanni de’ Mediciként Bakócz Tamás egykori riválisa volt – 1517. szeptember 1-jén Szatmári György pécsi püspököt bízta meg, hogy adja vissza a kolostort az ágostonosoknak, és vizsgálja ki az ügyet.
A vizsgálat 1518. május 4-én kezdődött meg Vitéz Mihály székesfehérvári prépost vezetésével (Szatmári György országgyűlési elfoglaltságaira hivatkozott), melynek lefolytatása után a kolostor a ferencesek kezén maradt.
A tanúk kihallgatása két szöveg alapján történt. Az első állításokat tartalmazott, melyek a szerzetesek vétkeire, a velük kapcsolatos botrányokra vonatkoztak, és az állítások alapján kellett állást foglalniuk a kihallgatottaknak. A második szöveg viszont már kérdéseket tartalmazott, melyek a perben vallók társadalmi helyzetére, cselekedeteire és gondolataira irányultak. Az első iratot a ferencesek, a másik iratot az ágostonosok szemszögéből írták. Például a 4. artikulus szerint a kolostor azért volt olyan romos állapotban, mert az ágostonosok nem gondoskodtak róla, ha nem költöznek be az új szerzetesek, akkor el is pusztultak volna. Erre azt kérdezték meg az ágostonosok, hogy a tanú látta-e jobb állapotban valaha a kolostort, honnan tudja, hogy az ágostonosok hanyagsága miatt ment tönkre, és honnan tudja azt, hogy a ferenceseknek köszönhető a kolostor épületeinek megmentése.
A bíró többnyire feltette az előírt kérdéseket, bár nem ragaszkodott hozzájuk mereven. Nem faggatta azokat a tanúkat, akik „nem tudom”-mal feleltek, vagy hallomásra hivatkoztak. Ez azt is jelentette, hogy aki nem akart az ügyről beszélni, az egyszerűen csak „nem tudom”-mal felelt és azután nem is kérdezték tovább. Míg más eljárásoknál a bíró nem engedte a tanúknak, hogy meséljenek, a Körmenden lezajlott per esetében aki mesélni akart, annak megvolt rá a lehetősége.
Az ügyben az írnok munkája okozta a legtöbb gondot, akinek le kellett fordítani a vallomásokat latinra, csak magyarázatként találhatók az irományokban magyarul elhangzott szavak, mondatok. Kérdéses, hogy mindent úgy fordított-e, mint ahogy elhangzott.
A vizsgálat legérdekesebb része a tanúk kiállítása volt. 57 ember vett részt a perben, ebbe beletartoznak a tanúk, a bíró, a közjegyző, a két ügyvéd, két ágostonos barát és két hitelesítő tanú. A tanúk közül 18 nemes volt, 9 polgár, 10 falusi jobbágy és 12 pap. A papok ilyen nagy száma szokatlan volt a korban. Valószínűleg azért hívtak meg ennyit, hogy részletesen meg tudják vizsgálni az ágostonosok életvitelét. A tanúk nemcsak Körmendről érkeztek, hanem más helységekből is, épp ezért a kihallgatást a vidékiekkel kezdték. A tanúk kora ismert, viszont családi állapotuk egy kivételével ismeretlen.
A kihallgatás két napot vett igénybe. 8 órától este 6-ig tartott a munka, beiktatva egy két órás ebédszünetet. Ez azt jelenti, hogy egy tanú kihallgatása körülbelül 20 percig tartothatott. A vallomások meghallgatását először mindig az esküre való emlékeztetéssel kezdték.
A vallomások nagyon sokféle eseményről szóltak, kevesen mondták el ugyanazt a történetet és 14 tanú semmi újat sem tudott elmondani a barátokról. Vagyis az emberek keveset beszélgettek egymás között a szerzetesek mindennapjairól. Tudtak a botrányokról, mégis eljártak misére, zsolozsmára vagy gyónni a kolostorba, igénybe vették a szerzetesek szolgálatait.
A per hátterében a 16. században megindult mezővárosi reformáció állhatott. A mezővárosi parasztpolgárság volt a legfogékonyabb az új tanokra és elsősorban ők kezdeményezték az új tanok elterjedését. A régi szerzetesek helyére újakat telepítettek le, akik a reformáció hatására sokkal szigorúbb szabályok szerint éltek, aktív lelki gondozást folytattak, az egyén üdvösségét és a közösség békéjét egy sokkal érthetőbb teológia alapján hirdették. De a reformációban a parasztokon kívül a főúri befolyásról sem szabad elfelejtkezni, hiszen nekik is volt beleszólásuk az eseményekbe, de az 1514-es parasztfelkelés után már nem foglalkoztak azzal, hogy jobbágyaik milyen vallást követnek és milyen templomba járnak. Emellett van számos példa arra is, hogy a földesurak falvaik népeire rákényszerítették az új szokásokat.
Erdélyi Gabriella a mű végén leszögezi, hogy a körmendi per a 16. században megindult reformáció egyik előjátéka is lehet.
A szerző a kisebb fejezeteken kívül 4 nagyobb egységre osztotta a könyvét. Mindegyik fejezet egy-egy téma köré csoportosul, így az első magával a konfliktussal és a problémával foglalkozik. A második fejezetben a tanúk kihallgatásának módszereiről, a tanúk összegyűjtéséről lehet olvasni. A harmadikban a szerzetesek mindennapjai és a kolostori élet reformálásának szükségessége kap hangot, míg a negyedik magáról a 16. századi reformációról szól. Már a nagyobb fejezetek címe is bizonyítja, hogy nem egy egyszerű pertörténetet tartunk a kezünkben, hanem annál egy sokkal bővebb és szélesebb látókörű történeti munkát. Megismerhetjük az eljárás elindításához vezető utat, bepillantást nyerhetünk a perben résztvevők munkájába, a körmendi kolostor mindennapjaiba, néha életébe is, sőt megismerhetjük a szerző kitekintéseinek segítségével más kolostorok életét vagy más kolostorokkal folytatott pereket is.
A munka színvonalát növelik a lábjegyzetek, melyek nemcsak a szerző által felhasznált irodalomról tájékoztatják az olvasót, hanem gyakran tartalmaznak magyarázatot vagy megemlítenek más e témával foglalkozó, de nem konkrétan ehhez a témához tartozó egyéb történeti munkákat vagy kutatásokat is. Mindezek mellett számos szó szerinti idézet is olvasható a jegyzőkönyvekből.
A szakirodalom-lista az összefoglaló monográfiákon kívül rövidebb tanulmányokat is tartalmaz. A listában a legutóbb megjelent könyveken kívül a több mint 100 évvel korábban írott munkák is helyet kapnak. Ezt az olvasón kívül a hasonló témában kutatók is fel tudják használni, hiszen nemcsak a körmendi kolostorról írottak jelennek meg az irodalomlistában, hanem más e témával bizonyos szinten kapcsolatban álló egyéb írások bibliográfiája is.
A mű értékéhez hozájárulnak a táblázatok. Ezek nagy része a függelékben található. A táblázatok részletesen kitérnek a tanúk névsorára, földrajzi megoszlásukra, életkorukra, vagyoni helyzetükre, valamint a kolostorral kapcsolatos tudásukra, történeteikre. A függeléken kívül is találkozunk táblázatokkal (főleg a perrel foglalkozó részben), melyek összefoglalják az általunk olvasottakat. Ezek alapján az olvasó nem veszik el a munkában, és egészében látja az addig írottakat.
A függelékben a táblázatokon kívül a perben résztvevő tanúk életrajza is helyet kapott. Megismerjük legtöbbjük családját (apa, anya, testvér), birtokaik elhelyezkedését, szolgálataikat.
Pozitívumnak tekinthető a könyvben megtalálható két térkép és a képek. Az első térkép a középkori Körmend rekonstruált helyrajzát mutatja, míg a másik a tanúk helyrajzi megoszlásáról nyújt tájékoztatást. A képek a peres eljárásra, a szerzetesek életére és az általuk elkövetett bűnökre vonatkoznak.
Erdélyi Gabriella munkája világos, érthető stílusa, témája miatt nem csak a történelem vagy a vallás iránt érdeklődők számára lehet érdekes olvasmány, hanem a kutatók, egyetemi hallgatók számára is hasznosítható munkának tekinthető. Emellett akár a középfokú oktatásban is felhasználható, hiszen Bakócz Tamás neve (elsősorban) a Dózsa György vezette parasztfelkelés kapcsán kerül elő, és az ő életéről is számos információt tartalmaz a szerző írása.
Matus Zsanett
Letölthető PDF formátumban: Egy kolostorper története.pdf