Mosonmagyaróvár, 1956. Szerk. Lukácsi Zoltán – Vajk Ádám, Győri Egyházmegyei Levéltár, Győr 2006.
A Győri Egyházmegyei Levéltár egy olyan kötettel tiszteleg az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt, mely nemcsak monografikus áttekintése a mosonmagyaróvári történéseknek, hanem személyes visszaemlékezésekkel és fotókkal kiegészítve fontos korrajza is.
A kötet szerkesztői (Lukácsi Zoltán, Vajk Ádám) kiváló munkát végeztek. Az első tanulmány áttekinti a forradalom napjainak mosonmagyaróvári történéseit, majd beszámol a magyarországi események osztrák sajtóbeli visszhangjáról. Az utolsó tanulmány a történések utóéletét tárja elénk. A tanulmányokat követően pedig négy beszélgetést és egy visszaemlékezést olvashatunk, melyek más-más szemszögből beszélik el a mosonmagyaróvári eseményeket. A kötet végén pedig korabeli fotók illusztrálják az ’56-os eseményeit.
A forradalom mosonmagyaróvári történéseit Bank Borbála és Szabó Róbert Mosonmagyaróvár, 1956. október (A forradalom hetének eseményei) c. tanulmánya tárgyalja. A tanulmány elején rövid összefoglaló olvasható a város történetéről. Ez az áttekintés is jól szemlélteti, hogy egy még össze sem szokott város - ahol a hagyományokat elpusztították és társadalmi feszültségeket szítottak- képes volt az összefogásra a szabadságért.
A városban a forradalmi események 1956. október 25-én kezdődtek, miután értesültek az október 23-ai budapesti eseményekről rokonszenvtüntetést szerveztek, bár előzőleg már a Mezőgazdasági Akadémia diákjai elkezdték szervezni a helyi MEFESZ-t.
Október 26-án már az egész város megmozdult. A menet útvonalát az határozta meg, hogy merre található olyan épület, amin vörös csillag van. Így érkezett meg a tömeg a határőrlaktanyához, ahol már teljes készültségben várta őket a katonaság. Ekkor dördült el a tragikus sortűz.
A mészárlás utáni események részletes tárgyalása pontos képet alkot a város összefogásáról és a közhangulatról. A városban megalakult ugyanazon a napon a Mosonmagyaróvári Ideiglenes Városi Nemzeti Tanács, mely célja a Nemzeti Tanács megalapítása, a határvédelem és a rendfenntartás volt, bár a felkorbácsolt indulatokat nem lehetett lecsillapítani, a tömeg meglincselt három határőrt. Október 29-én megalakult a Nemzeti Tanács, mely a szovjet intervencióig a várost igazgatta.
A szovjet megszállás után sokan menekültek külföldre a megtorlás elől, amely során rengeteg embert hurcoltak meg. Néhányuk sorsát ismerteti ez a tanulmány. A sortűz áldozatairól egy névsort közölnek szerzőink, mely az ún. Hering-jelentés, Dancs Lajos 1956. Széttört bilincsek avagy a mosonmagyaróvári vérfürdő c. műve alapján készült, melyet a város eseményeinek kutatói is hitelesnek fogadnak el.
A jegyzetek tanúsága alapján elmondható, hogy hatalmas kutatómunka után született meg ez a mű.
Szabó Csaba: „Az emberiesség nyitott határa” Mosonmagyaróvár-Hegyeshalom-Nickelsdorf 1956 október végén c. tanulmánya napról-napra mutatja be az osztrák újságokban anyagokat a magyarországi eseményekről. A szerző a Bécsben megjelent lapok írásaiból (Die Presse, Arbeiter-Zeitung, Neuer Kurier, stb.) merítette forrásait, azzal indokolva döntését, hogy Ausztria tartományokra osztott szerkezete miatt nem lehet országos lapokról beszélni. A Bécsben megjelent lapok azonban hűen tükrözték és alakították az osztrák közvélemény egészét. Az újságokból merített forrásokon kívül a szerző felhasználta szemtanúk visszaemlékezéseit is, melyek pontosítják és részletesebb képet nyújtanak arról, hogy az osztrákok hogyan vélekedtek a magyar forradalomról. A mű célja tehát az osztrák nép reakciója az ’56-os magyar eseményekre, ezért a szerző nem foglalkozik részletesen a kormányzati információkkal és véleményekkel, mert ezek csak egy szűk körben voltak ismertek.
A mű alapvetően négy kérdésre próbál választ adni: mit tudtak az osztrákok a Magyarországi eseményekről, milyen forrásokból gyűjtötték az információikat, hogyan reagáltak a határon túli eseményekre és ez hogyan befolyásolta a magyar forradalomról kialakított képüket?
Szabó olyan körképet mutat az osztrák hírlapok korabeli cikkeiből, melyek szemléltetik azt az összefogást, ami Ausztriában bontakozott ki az események nyilvánosságra kerülése után. A tanulmány második felében azokról az emberekről esik szó, akik tudósítottak a magyarországi történésekről, hiszen ők tették lehetővé, hogy az osztrák nép és a világ értesüljön az eseményekről. A szerző ezen kívül említést tesz a határ mentén megszervezett segélyakcióról és annak szervezőiről. Így például a Katolikus Egyház, a Vöröskereszt és a Szuverén Máltai Lovagrend segítsége elengedhetetlen volt a segélyakció gyors és szervezett megvalósításához.
Az osztrák sajtó nemcsak Ausztriát látta el információkkal, hanem a határ menti magyar településeken is ezek az újságok jelentették a hírforrást, tehát ezek a lapok a magyar közvélemény egy részét is befolyásolták.
A mosonmagyaróvári sortűz felelőseinek perével és annak tisztázatlan kérdéseivel foglalkozik Bank Borbála az utolsó tanulmányban. A mű alapjául az 1989-ben létrehozott ún. Hering-bizottság jelentése és vizsgálati dokumentumai szolgáltak.
A szerző rávilágít arra a fontos tényre, hogy a Határőrség Országos Parancsnoksága nem adott konkrét tűzparancsot a határőröknek, csak a laktanya fokozott védelmét rendelte el, illetve az ott tárolt lőszer megsemmisítésére adott parancsot abban az esetben ha a laktanyát támadás érné. A per során nem derült fény arra, hogy ki rendelte el a sortüzet, de a Hering-jelentésből kiderül, hogy a fegyverhasználatért mindenképpen Dudás István határőr századost terheli a felelősség. Azzal, hogy a géppuskákat a laktanyán kívül helyeztette lőállásba már előre vetítette azt, hogy felkészültek a fegyverek használatára. Bank részletesen ismerteti a Hering-jelentésben rekonstruált sortüzet, majd a jelentés segítségével próbálja megállapítani az áldozatok számát.
A szerző tanulmánya végén a per körülményeivel és ítéleteivel foglalkozik. Dudás és három társa ellen 1994-ben kezdődött egy nyolc évig elhúzódó per, mely 2002-ben vitatható eredménnyel zárult. Dudás Istvánnal szemben megszüntették az eljárást, mivel 2002. június 11-én meghalt. Verseczki István, másodrendű vádlott elleni pert a bíróság már korábban megszüntette. Fodor Lajos, harmadrendű vádlottat első fokon két évig tartó, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Bujdosó Sándort a bíróság felmentette a vádak alól.
A kötet következő egységében azok a visszaemlékezések olvashatók, melyeket a forradalom szemtanúival rögzítettek. Elsőként Dr. Simon József apátkanonok visszaemlékezése következik, majd Micska Sándorné Pászly Mária óvónő, Balogh Ádám egykori harmadéves, Dr. Gráf Győző és Dr. Kuroli Géza egykori elsőéves akadémisták visszaemlékezését veheti kézbe az olvasó. Nagyon nehéz ezekről a visszaemlékezésekről írni, nem is tartom feladatomnak.
Széleskörű ismeretanyagra tesz szert az olvasó ha kézbe veszi ezt a kötetet. A szerkesztők jól ragadták meg a feladatot, elsőként a korszakot áttekintő tanulmányoknak adtak helyet, majd ezeket az írásokat kiegészítő visszaemlékezéseket adták közre, végül Dr. Simon József fényképeit szerkesztették a kötet végére. Így a korszak modern összefoglalása jött létre, melyben a forrásokra és szakirodalmakra alapozott tanulmányok mellett helyt kapott a modern történettudomány eszköze is: az oral history, kiegészítve korabeli fényképekkel.
Apostol András
Letölthető PDF formátumban: Mosonmagyaróvár, 1956.pdf