Vauban, a Napkirály hadmérnöke



Jurisics

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából idén másodszor, 2007. augusztus 3-án, 14.00 órától tartott előadást a budai várban neves francia professzor. Most prof. Philippe Roi érkezett az Intézet Kapisztrán téri épületébe, Vauban halálának háromszázadik évfordulójára emlékezve. Az eseménnyel egybekötve a Lavauzze könyvkiadó legújabb hadtörténeti köteteinek bemutatására is sor került. A rendezvény szinkrontolmáccsal zajlott (Tóth Ferenc PhD egyetemi tanár fordított). Mint a professzor úrral folytatott beszélgetésből kiderült, Roi úr Budapesten is tanult, nagyon kellemes emlékeket őriz fővárosunkról.

Az előadás bemutatta a francia erődépítészetet a XVII. század elején, XIV. Lajos kora előtt, majd Vauban korában, illetve utána. Mindegyik korszak építményeit fotókkal illusztrálta a professzor. Érdekes, hogy e korra mennyire egybefonódott a várvédelem és az ostromlás tudománya, hiszen a kor hadmérnökei (közöttük Vauban is) a várostromlásban szerzett tapasztalataikat felhasználták az erődépítésben-, illetve átalakításban, és megfordítva- a várépítésbeli jártasság előnyt jelentett az ostromok előkészítésben, lebonyolításában. Vauban jelentőssége abban állt, hogy sok olyan dolgot fölismert, amelyek nagyban segítették hadmérnöki tevékenységében. Az erődök számát korlátozta, de jó logisztikai összeköttetéssel látta el őket: utakkal, csatornákkal, folyók szabályozásával. A várakban adott helyen korlátozta a vereség esélyeit, több védelmi vonalat alakított ki egy-egy építményen belül (ennek legjobb példája Neuf-Brisach, Vauban fő műve, egy – állítólag – bevehetetlen erőd). Elmélete szerint az erősségek feladata az offenzívák támogatása is (hadianyag, utánpótlás tárolása, az emberek védelme), ráadásul kiváló katonai gyakorlóterepek, békeidőben a katonák kiképzésére alkalmazhatók. Hegyi erődvárosokat tervezett (Mont Louis, Mont Dauphen), ráadásul jó kapcsolatai révén – bejárása volt a királyhoz illetve Louvois miniszterhez is – lehetősége volt megvalósítani saját erődítésfilozófiáját: az északi határ mentén két vonalban több mint 30 új erődöt emelt, és körülbelül tizet lebontatott. Fő céljának tekintette az emberélet megóvását is. A hadseregben speciális alakulatokat állítottak föl kérésére: aknászok, hadmérnökök, bombakészítők, stb. Vauban építményei olyan jelentősek, hogy még a két világháború során is használták (módosításokkal) erődítményeit, zsilip- és csatornarendszereit.

Véleményem szerint egy nagyon jó előadást hallottunk. A közeljövőben az Intézet még tervezi külföldi, neves előadók meghívását.


Tóth Balázs


<< Beszámolók