Beszámoló a „Tér a történelemben” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megrendezett konferenciáról

PPKE-BTK Piliscsaba, 2007. május 25.

A konferencia, hivatalos elnevezése szerint kutatási beszámoló, megrendezésére Piliscsabán az egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának Régiótörténeti csoportja szervezésében került sor. A rendezvény fõvédnöke a Régiótörténeti Mûhely vezetõje Berényi István professzor úr volt. A konferencia programját az elsõéves doktoris hallgatók elõadásai alkották, melyek a rendezvény megadott címének megfelelõen valamely térséget vagy várost a tér és idõ összefüggésére koncentrálva mutattak be. A referátumok színvonalasak és érdekesek voltak, a történelem különbözõ korszakaihoz és eseményeihez kapcsolódtak. Összesen hét kronologikus sorrendben megtartott beszámolóra került sor, melyek idõtartama egyenként kb. 20 perc volt. A rendezvényt végül egy térképkiállítás megnyitója zárta, melyre az egyetem Stefaneum nevû épületében került sor.

Ebben a bekezdésben áttekinteném az egyes elõadásokat, melyek közül az elsõt Erõs Katalin tolmácsolásában hallhattuk. A téma a szakrális tér, búcsújáró helyek a középkori Magyarországon, melyben az elõadó nagyon szemléletesen mutatta be az egyes búcsújáró helyek történelmi, kulturális jelentõségét. Megtudhattuk például, hogy az egyes ereklyék, szentektõl származó emlékek bizonyos térségek, városok fellendülését is elõsegíthették. Példaként említeném Szent Margitot, Kapisztrán Szent Jánost vagy a Szentvér ereklyéket. A térbeli szemléltetést elõsegítendõ projektoros kivetítõn követhettük az egyes búcsújáró helyek vonzáskörzetét.

A következõ elõadást Sziráki Szilvia tartotta A haza fogalma a XVI-XVII. századi Magyarországon címmel. A beszámoló elején a haza fogalmának különbözõ értelmezései kerültek bemutatásra, melybõl kiderült, hogy az egy haza, egy nemzet volt a jellemzõ elképzelés a török korig, amikor a történelmi viszontagságok miatt a két haza egy nemzet eszme terjedt el (a két haza Magyarország és Erdély). Mindezt a protestantizmus terjedése is erõsen befolyásolta.

A harmadik referátum, Martí Tibor elõadásában, már egy konkrét hellyel, Kismartonnal foglalkozott, ill. annak a nyugati régióban betöltött szerepével. Az elõadásban nagy szerepet kapott Eszterházy László, aki a terület birtokosa volt, valamint megtudhattuk azt is, hogy Kismarton elég viszontagságos idõket élt át a vizsgált korszakban (XVI-XVII. század). A XVII. századig Ausztriához tartozó zálogbirtok volt, majd Eszterházynak is köszönhetõen visszakerült Magyarországra, és szabad királyi városi rangot kapott, melyet egészen Trianonig megtartott.

A negyedik elõadás, melyet Pethõ Tibor tartott, szintén egy konkrét területtel, Kárpátaljával foglalkozott, elsõsorban a népesség, és annak összetétele szempontjából. Számos érdekes adatot hallhattunk a XX. század elejérõl a lakosság számának és arányának változásáról. Az elõadó megpróbált választ adni arra, hogy miért csökkent olyan nagymértékben a magyarság aránya az adott térségben. A változást elõidézõ tényezõk közül elsõsorban Trianon emelhetõ ki, mely a magyarság szempontjából igen negatívan befolyásolta a térség népességi arányait.

Az ötödik beszámolóban, melyet e sorok írója tartott, már a második világháború korszakába léptünk. A magyar hadtörténelem egy kevésbé ismert területének, a megszálló erõk ukrajnai tevékenységének bemutatására került sor, a konferencia megadott témájának megfelelõen elsõsorban a tér és idõ, ill. a környezet bemutatása szempontjából. Az elõadásban megpróbáltam érdekes momentumokkal szemléltetni, hogy milyen körülmények között, mely térségben és mikor kerültek bevetésre a magyar megszálló alakulatok. Ehhez szemléltetésként térképeket használtam.

Az utolsó elõtti elõadás már napjainkig tekintette át az atlanti térség fejlõdését. Az elõadó, Kávássy János Elõd egy tág intervallumot vizsgálva (a XVI. századi kialakulástól) szemléletesen, képekkel, térképekkel kiegészítve mutatta be ennek a térségnek a fejlõdését. A terület jelentõségének növekedésében nagy szerepet játszott Európa tudományos-technikai fejlõdése, a vallás, valamint a világ más területeinek (fõleg Ázsia – pl. Kína) elzárkózása. A jövõre vonatkozóan is kaptunk egy kitekintést, melybõl kiderült, hogy a világ korábban elzárkózó államai ma dinamikusabban fejlõdnek, mint Európa, és egyre inkább nyitnak a világ felé. Ebbõl adódhat a kérdés, hogy Európa és az USA (tehát az atlanti térség vezetõ államai) képesek lesznek-e megtartani vezetõ szerepüket.

Utolsó elõadásként került sor a térképkiállítás megnyitására, melyben a kiállítás szervezõje Bánfalvi Tivadar beszélt az általa kutatott és vizsgált térképekrõl, melyeket Joan Blaeu Atlas Maior címen adott ki a XVII. század közepén. A kiállítás a térképekrõl készített másolatokból állt, melyek még láthatók a Stefaneum épület aulájában. A térképek között több földrész és város a korban nagyon pontosnak számító ábrázolása szerepelt, melyeket rajzokkal gazdagon díszített a készítõ. Az arra járók számára mindenképp érdemes végignézni a kiállítást.

Összegzésként azt mondhatom, hogy nagyon hasznosnak bizonyult ez a körülbelül három órás program. Sajnálatos módon az érdeklõdés hiánya miatt gyakorlatilag csak a doktori iskola hallgatói voltak jelen, ami talán a késõi meghirdetésnek is betudható. A beszámolókat tartók számára mindenképpen egy jó lehetõség volt arra, hogy elõadóként is kipróbálják magukat.

Pödör László