A IX. Gyõri Levéltári Nap

Lassan évtizedes hagyománnyá válik a Gyõr három levéltára (Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltára, Gyõr Megyei Jogú Város Levéltára, Gyõri Egyházmegyei Levéltár) által közösen rendezett Gyõri Levéltári Nap, melynek ezúttal 2006. november 8-án a gyõri Püspökvár Apor-terme adott otthont.

A szép számban egybegyûlt hallgatóságot Bóna László nagyprépost, püspöki helynök köszöntötte, aki bevezetõjében visszaemlékezett az 1956-os gyõri eseményekre, melyeknek maga is szereplõje volt. Ezt követõen Kara Ákos, Gyõr-Moson-Sopron Megye Közgyûlésének alelnöke mondott beszédet, aki felhívta a figyelmet a város levéltáraiban folyó tudományos kutatómunka fontosságára, és ennek a regionális tudatra gyakorolt jótékony hatására. „Aki a múltját nem becsüli, a jövõjét nem érdemli” – kezdte beszédét Ottófi Rudolf, Gyõr Megyei Jogú Város alpolgármestere, aki beszédében a múlt értékeinek további szakszerû megõrzésére, és azoknak a minél szélesebb nagyközönség elé tárására buzdította a levéltárak dolgozóit.

Elsõként Soós Viktor Attila, a Magyar Országos Levéltár levéltárosa, PhD-hallgató kapott szót Lukácsi Zoltán levezetõ elnöktõl, a Gyõri Egyházmegyei Levéltár igazgatójától. Elõadásában Apor Vilmos naplóit hasonlította össze Papp Kálmánnak, a vértanú fõpásztort követõ gyõri püspöknek nemrég elõkerült 1956-os feljegyzéseivel, melyekbõl személyiségükre vonatkozó alapvetõ megállapításokat tett. Ezt követõen Perger Gyula, megyei múzeumigazgató lépett a hallgatóság elé, aki az Egyházmegyei Levéltárban elõkerült, a levéltár kiadványsorozatában napvilágot látott 1945-ös egyházmegyei kárjelentésekbõl szemezgetett. E szerint több helyütt nem csak a kivonuló német vagy a megszálló szovjet katonák, hanem esetenként a hozzájuk csapódó helybeliek is megkeserítették a falvak életét. Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Egyházmegye gyûjteményigazgatója Kisberk Imre székesfehérvári püspöknek az állambiztonsággal való kapcsolatáról értekezett. Rámutatott Kisberk életútjának töréspontjaira, az államhatalommal való szembenállás és együttmûködés közti idegtépõ õrlõdésére. Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár fõigazgató helyettese Mindszenty József hercegprímásnak az 1956-os forradalommal való kapcsolatát elemezte. Felvázolta az érsek kiszabadulását, fõvárosba jövetelét, és eloszlatta az azóta is parázs vitákra okot adó november 3-i beszédét övezõ tévhiteket.

A rövid szünetet követõ elõadások témái is az 1956-os forradalom 50. évfordulójának jegyében születtek. Borbély József, a városi levéltár levéltárosa értekezett 1956. gyõri sajtójáról – elsõsorban a „Hazánk” címû napilapról – elhelyezve azt a forradalom országos sajtójának térképén, majd Bana József, a városi levéltár igazgatója az 1956-os gyõri „utóvédharcokhoz” szolgáltatott kiváló adalékokat. Tarr Attila, a megyei levéltár fõlevéltárosa a forradalom egyik gyõri mártírjának, a tragikus sorsú Török Istvánnak állított emléket. Az egyszerû vasesztergályos a szabadságharc bukása után Bécsen keresztül az Egyesült Államokba emigrált, de honvágya 1957 telén hazatérésre késztette, az államhatalom pedig kivégzéssel büntette a hazatérõt. Nagy Róbert, a megyei levéltár levéltárosa a megyében 1956 õszén lezajló katonai eseményeket ismertette, pontosítván több részben ismert hadi cselekmény részleteit.

Áldozó István, a megyei levéltár igazgató-helyettese – mondhatni – békésebb vizekre evezett, vagy hogy saját szófordulatát idézzem: „revolúcióról evolúcióra” váltott. A közelmúltban beszállított levéltári anyag feldolgozásán alapuló, adatgazdag elõadásában a 110 éves gyõri Vagongyár történetét vázolta fel. Dancsecz Mónika, a megyei levéltár fõlevéltárosa egy 19. századi pázmándi szélhámos körjegyzõ színes élettörténetének ismertetésével több ízben megnevettette a hallgatóságot. A konferenciát Horváth József, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója zárta, aki az újonnan megjelent levéltári kiadványokat ismertette, méltatta.

A konferencia nagy sikere láttán nem tehetünk mást, mint türelmetlenül várjuk a következõ, jubileumi X. Gyõri Levéltári Napot.

Nemes Gábor