Eötvös Konferencia, 2007.

Az Eötvös Konferencia az ELTE szakkollégiumaként mûködõ Eötvös József Collegium évente megrendezett diákkonferenciája. Az elõször 2000-ben megtartott konferencián 15 perces színes, népszerûsítõ kiselõadások hangzanak el a legkülönbözõbb témákból. Az elõadók többségében az Eötvös Collegium tagjai, de kisebb részben más szakkollégiumok és egyetemek elõadóit is várják szerte az országból. Az április 20-22 közt megrendezett nyolcadik Eötvös Konferencián a történeti témák elõadói közt pécsi és debreceni diákok is szerepeltek a collegisták mellett.

Az elõadások sokszínûsége következtében olykor még az öt-hat elõadást tartalmazó szekciókba is meglepõen elütõ témájú elõadások kerülnek, így került idén a Média szekcióba a Harry Potter és az Arthur mondakör összehasonlítása, a sakkjáték története és filmelméleti elõadás is. Az idei konferencián a történeti tárgyú elõadások egyrészt a Történelem szekcióban kaptak helyet, másrészt elszórtan, szinte bármelyik másik szekcióban volt történeti vonatkozású elõadás.

Az április 20-án, péntek délután sorra került Történelem szekcióban öt elõadás hangzott el. A szekció vezetõje Zeidler Miklós, az ELTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti tanszékének adjunktusa, a Századok egyik szerkesztõje volt. Az elsõ elõadásban a debreceni Hatvani István Szakkollégium tagja, Bradács Gábor ismertette a „Hazai Krónika” néven ismert középkori osztrák krónika magyar vonatkozásait. Sajnos az elõadó néhány alapvetõ kérdésre nem tudott még hipotetikus választ sem megfogalmazni (különösen arra, hogy miért lett kivételesen magyarbarát a krónika), így inkább forrásismertetõ és problémafelvetõ jellegû volt az elõadás. A második elõadásban az Eötvös collegista Farkas Katalin mutatta be a Pálffy család kora újkori történetét. A jól szerkesztett bemutató összefoglalta egy mindvégig Habsburg-hû és katolikus arisztokrata család sikertörténetét. A harmadik elõadó az ugyancsak collegista Marsai Viktor volt, aki a második világháború egyik eseményét, a krétai csatát ismertette. A hadtörténeti részletektõl gyakran nem elég rugalmasan elszakadó elõadás a szakirodalomban gyakran elõforduló tendenciózus csúsztatásokat korrigálta a források segítségével. A negyedik elõadó a pécsi Grastyán Endre Szakkollégiumból érkezett Dávid Ferenc volt, aki az 1956-os mecseki ellenállást ismertette nem kevés lelkesedéssel és lokálpatriotizmussal. Konklúzióját, melyben az ’56-os mecseki ellenállást az 1849-es komáromi vár kitartásához hasonlította, továbbra sem érezzük indokoltnak. Végül ismét a debreceni Hatvani István Szakkollégium tagja, Rozgics Kornél elemezte a Kádár-rendszert (túlzottan) politológus szemmel. Az elõadó által használt fogalmak ugyanis véleményünk szerint nem szolgálják sem a korszak politikai rendszerének jobb megértését, sem e rendszer más (például huszadik századi magyar) politikai rendszerekkel való összehasonlítását.

Ugyan más szekciókba kerültek, de történeti vonatkozásuk miatt említést érdemelnek a következõ elõadások is. A Média és kommunikáció szekcióba került a már említett sakktörténeti elõadás, melyben a játék kialakulásának, elterjedésének, a játékstratégiák korszakonkénti változásának történetét ismerhette meg a közönség Fazekas Pétertõl.

A szombat délelõtti Irodalomtudomány szekció is több érdekességet tartogatott. Itt hangzott el elõadás Berkes Lajostól Caesar szónoki teljesítményérõl és Nagy Helgától a korai skandináv mitológia-irodalom keletkezésérõl. Az ezt követõ Nyelvtudományi szekcióban Máhr Borbála a huszadik század eleji észak-dunántúli keresztnévadási szokásokat vizsgálta.

A szombat délutáni Társadalomtudományi szekció hét elõadása ugyancsak számot tarthatott a történészek érdeklõdésére. Kóti Rita és Sztupák Sz. Zsolt a nõk helyzetét vizsgálta a viking korban. Feketéné Birkus Ilona a Viktória-kori angol nõideált és a valóságot vetette össze. Somfalvi Alíz arra kereste a választ, hogy vajon öngyilkos nép-e a magyar. Rigó Máté pedig az elõzõ századfordulón Amerikába kivándorolt magyar emigránsok identitását elemezte. Rövid szünet után Székely Gábor a megosztott Ciprus problémáját vizsgálta. Rémai Dániel Szudán jelenlegi helyzetét (a gyarmati megosztottság okait és következményeit, többek között a kilencvenes évek népirtását és a jelenlegi szeparatista törekvéseket és a nagyhatalmak ehhez kapcsolódó érdekeit) ismertette. Végül Munkácsi Péter a múlttal való szembenézés problémáit vetette fel a magyar rendszerváltás utáni elszámoltatások hiányának példáján keresztül.

A vasárnap délelõtti Filozófia szekció az eszmetörténet iránt érdeklõdõk fiygelmére tarthatott igényt. Veres Máté Karneadészrõl, a platóni akadémia szkeptikus korszakának ötödik vezetõjérõl beszélt. Pásztor Árpád Attila a korai kereszténység ariánus – ortodox vitáinak eszmetörténeti okait kereste. Gulyás Péter elõadásában a karteziánus gondolkodás példájaként elemezte Descartesnak a szív mûködésérõl és a vérkeringésrõl írt nézeteit, melyeket fõ mûve, az Értekezés a módszerrõl ötödik fejezetében közölt. Farkas Tamás a lelkiismeret kérdését vizsgálta Friedrich Nietzsche filozófiájában.

Az ezután következõ Matematika szekció nyitó elõadásaként Krusper Márta az ókori indiai matematikát mutatta be. Az elõadásból nem csak azt tudhattuk meg, hogy miért vezették be a tízes számrendszert, de azt is láthattuk, hogy egy másik kultúrában ugyanaz a dolog milyen más jelleget is ölthet: a matematika az indiaiak számára egyáltalán nem volt az az axiomatikus tudomány, mint a rendszerezettebb gondolkodású görögöknek.

Vasárnap délután, zárásként került sor a Társadalomföldrajz szekció elõadásaira. Itt Asbót András Gábor az Osztrák-Magyar Monarchia térszerkezetérõl beszélt. Sarlós István a két világháború közti idõszakra vizsgálta a Duna menti magyarországi kisvárosok mezõgazdasági gépekkel való ellátottságát. Czirfusz Márton két szocialista iparváros életpályáját vetette össze: Dunaújvárosét és az NDK-s Eisenhüttenstadtét. Cseke László napjaink energiaproblémáit boncolgatta: a Nabucco és a Kék Áramlat megépítésének gazdasági-geopolitikai jelentõségét vetette össze. A konferencia zárásaként Gyuris Ferenc adott elõ – internetes videokonferencia segítségével élõben Berlinbõl – a kínai népesség belföldi és nemzetközi migrációs folyamatairól.

A három napos konferenciára a vidékiek számára a Collegium szálláshelyet biztosított, a résztvevõknek pedig az éjszakába nyúló beszélgetések és közös csocsózás mellett a szervezõk hangulatos közös ebéddel is szolgáltak a Collegium angolkertjében.

A konferencia elõadásainak ismertetõi a www.eotvoscollegium.hu/ek/ek8/ címen érhetõk el, az elõadások közül elõreláthatólag idén is szép számmal megjelennek majd a jövõ évi konferenciára elkészülõ konferenciakötetben, az Adsumus-ban.

Paksa Rudolf